Puzdor Gyula (1828-1902): A vén szerelmes

Pista bácsi házasulni készül.

Hejh! pedig már haja mind megőszül,

Aztán szive átkozott hideg lett,

Mint a jégveremnek belseje.

Lelkem Pista bácsi maga mellett,

- Sajnálom – de megfagy a neje.

Pista bácsi azzal mit sem gondol,

Igy beszél: ‘jó szó az illy bolondtól’,

S összevarrat sok divatruhákat.

Lányokhoz jár. Csapja a levet.

Pálczikát vesz, könnyü, gyenge nádat,

A kezébe, ólmos-bot helyett.

Pista bácsi nem kap feleséget;

Káromolva minden nő-cselédet,

Haza ballag puszta hajlékába,

Ujruháit, botját elveti,

Kályha mellé ül szegény bujába,

S fáradt testét melegitgeti.

Forrás: Hazánk 1. évf.  121. szám – Győr, 1847. October 12-én, Kedden

Puzdor Gyula (1828-1902): Szeretsz-e még?...

Szeretsz-e még kis angyalom

Olly hiven engemet,

Mint szived még a boldogabb

Időkben szeretett?

Gondolsz-e néha, néha rám

Szebb perczeid között,

Ha sajkád – az emlékezés –

A mult partján kiköt?

Avagy más birja lelkedet?!...

Oh szólj, felelj: “igen”!

- Könnyebb szivemnek, hogy ha már

Mindkettőnk – hűtelen…

Forrás: Hazánk 1. évf.  116. szám – Győr, 1847. September 30-án, Csütörtökön

Puzdor Gyula (1828-1902): Diák-románcz

Megszorulván a diák,

Könyveit eladta,

S azok árából magát

- Mig tartott – mulatta.

És e szép történet

Megirá apjának:

‘Örülj apám, engem már

A könyvek táplálnak.”

Forrás: Hazánk 1. évf.  110. szám – Győr, 1847. September 16-án, Csütörtökön

Puzdor Gyula (1828-1902): A szép hölgy

Milly szép a lelkem adta!

Leirni sem lehet,

Midőn eperke ajka

Olly édesen nevet.

Szép, mint angyalnak álma,

Szép, mint a rózsa-szál,

Ha feslő bimbajára

A hajnal könye száll.

Hát mégha jó hazámról

Beszélnek ajkai:

Milly üdv, gyönyör, kéj lenne

Oh mind ezt hallani!

Kiront belőlem a tűz,

Hiába fékezem; -

Ki ő a gyöngy teremtés?

Nevét megkérdezém.

A mint felé közelgek,

Mosolyg a kis hamis:

“Bocsánat drága nagysád’

“Ich kann nicht ungarisch.”

Forrás: Hazánk 1. évf.  106. szám – Győr, 1847. September 7-én, Kedden

Puzdor Gyula: S. Málihoz

Ibolyája vagy te a szép

Tavasznak;

Bimbaid a fű ölében

Nyilanak.

A szerénység eltakarja

Illatod,

Épp azért nehéz meglelni

Téged ott.

Forrás: Hazánk 1. évf.  91. szám – Győr, 1847. Augustus 3-án, Kedden