Milly szép a lelkem adta!
Leirni sem lehet,
Midőn eperke ajka
Olly édesen nevet.
Szép, mint angyalnak álma,
Szép, mint a rózsa-szál,
Ha feslő bimbajára
A hajnal könye száll.
Hát mégha jó hazámról
Beszélnek ajkai:
Milly üdv, gyönyör, kéj lenne
Oh mind ezt hallani!
Kiront belőlem a tűz,
Hiába fékezem; -
Ki ő a gyöngy teremtés?
Nevét megkérdezém.
A mint felé közelgek,
Mosolyg a kis hamis:
“Bocsánat drága nagysád’
“Ich kann nicht ungarisch.”
Forrás:
Hazánk 1. évf. 106. szám – Győr, 1847. September
7-én, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése