Szebb vagy mint a szépség, hidd el,
Oh leány!
Szemeidnek pillantása
Éltető, mint éj után a
Reg-korány.
Homlokod derült egéről
Kedv mosolyg,
Béke mulat sima térén,
Mint az ég magas tetőjén
Szende hold. –
Bibor ajkad megnyilása
Üdvöt ád;
Hő szerelmem szent hitével,
Lelkem minden érzetével
Szűm imád…
Rózsa nyilik arczaidnak
Hó-szinén,
E virág varázs hatalma
Vagy, e rózsa foglya, rabja
Lettem én. –
- Összenéztünk – s ellopád a
Szivemet,
A bűnös te vagy, s miattad
Én szenvedjek, én busuljak
- Nem lehet. –
“A bűnös lakoljon” – mond a
Példa szó;
Bűnödért lakolni fogsz hát
S büntetést majd én szabok rád,
Kis bohó. - -
- Oh de isten, illy bűnössel
Mit tegyek?! - -
Adj egy csókot szép leányka
S tiszta szivből mondd utánna:
‘Értelek!’
- -
Forrás:
Hazánk 1. évf. 54. szám – Győr, 1847.
Majus 6-án, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése