Kertész valék, maggot veték
Dicső álmak között,
S munkám nyomán kertem hamar
Szép szinbe öltözött.
Egy rózsabimbó volt mihez
Kötém reményemet…
Csalárd remény! ugy biztatál
S meg csaltál engemet.
Egy éj csipős derére a
Szép rózsa hervadott,
S elfútta egy irigy szellő
A kedves illatot.
A rózsa hű szerelmemnek
Fejlő virága volt,
Mit a csalárd lány másért kelt
Sohaja elrabolt.
Egy rózsa helyt van száz tövis,
S vérez téged kebel;
Szuró tövist szél, mint rózsát
Nem fúhat könnyen el.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 94. szám – Győr, 1847. Augustus
10-én, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése