Küzdelemre száll a
vihar; az enyészet
A bus természettel menydörögve
beszél.
Fák sirása hallik s
patakok rengése;
S árva katángot kap
szárnyain fel a szél.
Átok e világon; vértől
ázik a fold,
S rajta ostorul csak
bánat s fájdalom van.
Istentől feledve
bujdosik az ember; -
S életem rokontárs a
közfájdalomban.
A csatára indult
fergeteg nyomában
Egy katángot könnyen
elsodor a szélvész.
Bánatos életem a
kínszenvedésben
Annyi milliók közt
nyomtalanul elvész.
Forrás: Hazánk 1.
évf. 145. szám – Győr, 1847. December
7-én, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése