Búsan ballag ő kigyelme az erdőben,
Tudja isten mit nem gondola a fejében!
Jó munkája most aligha lehetett;
Mert szegényke igen furcsán lépeget,
A kalapja mint a szeme félre áll –
Bizonyosan megkérdezték, mit csinál? - -
Egy falu van ott az erdő széliben
S egy kis leány a falunak végiben,
Nem kerülte ez ki Bandinak szemét,
Gyakran mondott nékie már jó estét.
Nézzük meg csak a leányka hogy mint van,
Sir szegény, mert összeszidták csufosan.
Hogy a rétről este apja haza jött,
Egy legény ólálkodott a ház előtt.
Szörnyüséges volt ezen a haragja,
A legényt hát kissé megszalasztotta.
hogy ki volt, mi volt, azt ő nem kérdezé,
S jó lélekkel ment ki a szérü felé.
- “Hát az anyjuk – zörgölődék – merre van?”
‘Ott lesz tán – felelt a lány – az akolban.’
“Mit kereshet – töprenkedék a gazda –
Az én párom este itt az akolba?” - -
Hát a mint az egyik ajtón betekint,
A másikon szomszédbácsi kitekint.
Péter gazda néz, csak néz s csodálkozék,
Majd csak hogy nem sóbálvánnyá változék.
Hogy a dolog néki épen nem tetszett,
Azt a sötétben is látni lehetett.
S tudta, hogy az asszony rajta majd kifog,
Hogyha egy kis perre kerül a dolog.
Csak jó estét mondott hát és hallgatott,
S a mint szokott, - a korcsmába ballagott.
II.
Minden vig volt a Bakonynak erdejében,
Bandi volt csak szomoru a közepében.
Nagy volt neki, szörnyü nagy biz a baja,
Szive táján őt valami bántotta.
Gondolkozott, - de sehogy se nyughatott,
Lóra pattant hát, s ki felé vágtatott.
-
Mig a beteg hold az égre lábbadoz,
Pillantsunk-be kissé Péter bácsihoz.
Szette vette! merre, hol van, mit csinál
A mi bácsink? ah, épen most vacsorál.
A mint ez igy, s nem máskép történhetik,
Péterünknek egy vendége érkezik.
Szép a vendég, ifju, barna és hamis,
Ellopott az már talán száz szivet is. –
- “Bátyám uram! csak a végett jöttem én,
Hogy leányát, ha od’adná, elvenném” –
Szólt a vendég, s kissé megállapodott.
Mit mond hozzá Péter gazda, - hallgatott.
- ‘Hát kinek hínak fiam? – most kérdezé –
Hisz te soh’se voltál még házunk felé!’ –
Erre Bandi kissé elmosolyodott,
S csalfa szeme Erzsivel találkozott.
- “Nincs semmim, de van, s lessen már istenem, -
Szólt a vendég – Barna Bandi a nevem.” –
- ‘Barna Bandi? - - igy beszélt most az öreg,
Hisz zsivány az, hogy a mennykő üsse meg!’ - -
- “Nem zsivány már Barna Bandi, jó legény,
S ha kigyelmed ugy akarja, vőlegény.” –
Péter gazda most sokat okoskodott,
S végre bölcsen Péter gazda igy szólott:
Hogy ha
tetszik, s Barna Bandi nem zsivány:
Nem bánom hát, legyen övé a leány. –
Ugy, de Erzsi mit sz ól majd ehhez?! –
S Erzsi szólt – én hozzámegyek, ha elvesz.
- “Jól van biz ez, igy tehát lesz dáridó –
Mond az anyjuk – holnap less a kézfogó.”
‘Én pedig – tevé hozzá a jó öreg –
Holnap este a korcsmába nem megyek.’
S Bandit, a kit hét vármegye kergetett,
Barna Bandit a – szerelem fogta meg. –
Forrás:
Hazánk 1. évf. 64. szám – Győr, 1847. Junius
1-én, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése