Hold! te sápadt arczu
lánya
A sötétlő csendes éjnek,
Szemlélője fájdalomnak,
Szemlélője annyi kéjnek.
Oh, ne nézz ezüst
sugárral,
Oh, ne nézz le
kedvesemre,
Vess inkább piros
sugárban
Életszint a holttetemre.
Lásd, mig ő élt, u gy
szerette
Nézni nesztelen futásod,
Tán ha lemosolygsz
reája,
A hideg sirból felásod.
Oh, ne nézz ezüst
sugárral,
Oh, ne nézz le
kedvesemre,
Vess inkább piros
sugárban
Életszint a holttetemre.
Forrás: Hazánk 1.
évf. 127. szám – Győr, 1847. October
26-án, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése