Szerettem ifju keblem érzetének
Egész hevével egy lányt s a hazát;
Jó volt emez, kéjjel karolt az át,
Együtt derűs tavaszban éltetének.
S engem fölé nem ingadó kegyének
Egyik lövelli folyvást sugarát,
Hahj! a leány nem igy, hazug szavát
Most ismerem csalárd kihűlt szivének:
Azért hazám! egész szerelmemet,
Mit a feledt leánytól visszavettem,
Osztatlanul szent oltárodra tettem;
Hagyd gyujtsa lángja tettre keblemet,
Hogy igy fiad, jó sors ölén, s ha zúg vész:
Áldozni értted mindenét legyen kész.
Forrás: Hazánk 1. évf. 106. szám – Győr, 1847. September 7-én,
Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése