Innen s tul a Dunán, Tiszán,
Találkozik sok szép leány;
De nincs ollyan, nincs sehol is,
Mint szivem bálványa Maris.
Szép, ha nevet, ha szomorog,
Kötődik, lejt, sürög, forog;
Bár mibe kap, illik neki,
Csodálja is ám őt kiki.
Mint a szemem szedett buza,
Olly tiszta rajta a ruha;
Szelidebb a galambfinál,
Fürgébb a viz halainál.
Olly szép fehér a kebele,
Mint a liliom levele;
Arczán piros rózsa fakad,
Kis ajkin a hajnal hasad.
Haja szebb, mint a napsugár,
Termete bájoló sudár,
Vékony kerek a dereka,
Mint kis kezén a karika.
Varázstükör az ő szeme,
Benne mosolyg isten ege:
Ha rám tekint, oda vagyok,
Eszem megáll, szivem dobog.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 99. szám – Győr, 1847.
Augustus 21-én, Szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése