I.
Tengernyi had Temes vidékén
Szomjazva vért rajoskodik;
Remegj magyar nép! e dühöngő
Csoport reád agyarkodik.
Tiz és egy évig már a félhold
Vas járma görbeszté Budát:
Szulejman Amhátnak Temesvárt
Megszállni most parancsot ád.
Sok vér folyand – mert im Losoczy
Védőleg áll a vár falán;
Sebet e hős nem egyszer ejtett
Pogány töröknek táborán.
Most esküvel fogadja holtig
Kitartni a vad harcz dühét; -
A védfalak romokba dűlnek,
Ő még is állja esküjét.
II.
Losonczy seregében
Sok német és spanyol
Az ozmanok hadával
Dicsőn csak daczol.
De zsoldos – észt, szivet veszt,
Ha nőve nő a vész:
Csatázni mind halálig
Csak honfi karja kész.
Honának hő szerelme
Emezt heviti fel:
Nem érzi azt a bérencz,
Ha harczra szállni kell.
Felzúdul ura ellen
A bérbe vett csapat; -
Losonczyt kényszeriti
Elhagyni a falat.
III.
Az ozmanok során keresztül
A vársereg odább vonul,
Közötte, mint fogoly oroszlán,
Losonczy képdegel s busul.
Amhát szabadmenést igére
A várnak átadásaért;
De hitszegő pogány szavában
Ki bizni kezd, már veszni tért:
Jancsárok ime rabbilincsre
A vérhagyottakat füzik;
Tomory is, Temes urának
Apródja, földre rántatik.
A hős magyar illy gaz csalárdság
Szemléletén haragra gyul;
“Fegyverre” ugy kiált “legények
Csak gyáva hal boszutlanul!”
A harcz dühöng, kardok csörögnek,
Magyar s török csatázva fogy;
Losonczy – disze nemzetének –
Tetézve sebbel összerogy.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 95. szám – Győr, 1847.
Augustus 12-én, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése