Csermelyparton száz virág közt,
Mint ékes királyleány –
Félburokban rózsa nyilott
Egy tavasznap hajnalán
Jött a szellő lenge szárnyon
S látva a nyiló kehelyt.
Szende hangon, hő szavakkal
Szerelemért esdekelt.
De a büszke rózsabimbó
Meg nem indult esküjén,
Hagyj-el, szólt ő, most születtem,
Még olly ifju vagyok én!
Most feselve a korányban,
Még alig virágozom,
Este jőjj, akkor talán majd
Kedvezőbb less válaszom.
Elrepül a lenge szellő,
Tova száll keresni mást,
Száz virágtul himes a rét,
Ott talál vigasztalást.
Elrepül ő, majd nyomában
Zord vihar fuvalma kel,
Melly vadul, enyelgve játszik
A szép rózsa keblivel.
És letép egy kis levélkét
És utána másikat,
Mit a csermely bus morajjal
Habjai közt elragad.
Jő az est, a lenge szellő,
A csermelyhez visszaszáll,
Rózsát keres, ah de már csak
Kórót és tövist talál!
Forrás:
Hazánk 1. évf. 79. szám – Győr, 1847. Julius
6-án, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése