Halka: Szerelem-emlékek

I.

Üdvözlegyetek vértanuk,

Kik Krisztusért s a szent hitért

Erős kebellel tűrtetek

S özönlétek hajdanta vért!

Elvérzett az én szivem is,

Oh mert hit és bálványola!

De bálványa kigúnyolá:

Ő csak nő s nem isten vala!

II.

Szerelmi vallomást

Től nékem, oh leány;

Pecsétléd esküvel

Szived szabad korán.

S oltár előtt kezed

Más kéznek adtad át,

Hangzék szent eskü el

Kis ajkid biborán.

Mondd, oh mondd, az eskü

Szivedből származott?

… Nem… ezt te nem tevéd,

A szűáldozatot!

De oh ha én hitem

Csalóka lenne tán!

Az égtől ugy boszut

Könyörgöm én reád!

Nem, én azt nem teszem.

Bibliát olvasok:

Nekem vigasztalást,

Neked bocsánatot:

Gyarlóságból tevéd,

Ha szegted esküdet:

Világon nő miatt

Lett az első eset.

Forrás: Hazánk 1. évf.  96. szám – Győr, 1847. Augustus 14-én, Szombaton