Mit álmodál, hogy ajkidon
Szivem szép gyermekem –
Mosoly vonult át a midőn
Aludtál édesen?
Kezed mért összekulcsolád,
És szende ajkaid
Kit csókolának? o talán
Az égnek angyalit?
Az özvegy agg apa imigy
Kérdezte kis fiat;
apjának busan a fiu
Választ ekképen ád:
- “Ne kérdezd tőlem o szivem
Szerette jó apám,
Kit csókolának ajkaim
S miért mosolyga szám!
Mert félek, én is elhalok,
Ha rá emlékezem:
Kimult anyámat láttam, őt
Ölelte-át kezem!”
Forrás:
Hazánk 1. évf. 77. szám – Győr, 1847.
Julius 1-én, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése