2020. jan. 12.

Petőfi Sándor: A csonka torony




Vén - torony áll a rónaság felett...
Letűnt századba visz a képzelet.

Kevélyen néztek hajdan e falak,
Mert ormukon szent jelt tartottanak.

A szabadság zászlója volt e szent jel;
Csak játszott a viaskodó szelekkel.

Piros szárnyát hivólag lengeté,
S kiben vér volt, elszántan jött elé.

Gyűlt a toronyba a sok ifju bajnok,
Harc-öltözetnek csillogása rajtok,

De fegyveröknél sokkal fényesebben
Sugárzott a hősbátorság szemökben.

"Markunkban a kard, s benne lesz, amig
Szemfényünk vagy rabláncunk megtörik!"

Ezt harsogák s mely ekkor kinn zugott,
A mennydörgés e zaj viszhangja volt. -

A sírba dőlt egy századév ezóta,
Nincs a toronynak többé lobogója,

A szabadsági zászló lebukott,
Ti is alusztok, dicső bajnokok,

Kik szabadon inkább elestetek,
Semhogy rabszolgaságban éljetek.

A torony áll még egyes-egyedűl,
Ez is maholnap már halomra dűl.

Idétlen rom, mogorva, puszta váz,
Falai között senki sem tanyáz.

Csak a holt század fekszik odabent,
Szemfödele a hosszu, méla csend.

Szalonta, 1847. június 1 - 10.



Forrás: Hazánk 1. évf.  124. szám – Győr, 1847. October 19-én, Kedden

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése