A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szmrecsányi Paula 1839-1901. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szmrecsányi Paula 1839-1901. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. nov. 21.

Szmrecsányi Paula (1839-1901): Háztartásom*


VÉKE 1880.

Alig hogy a hajnal az éjt elűzi,
S szép rózsáit a kék égre feltűzi;
A nagy kakas ülőhelyét elhagyva,
Kukorikol – s lerepül az udvarra.

A cselégház közelében meg-megáll,
S körülötte addig-addig kiabál,
A míg végre a sok alvó felébred,
Egytől-egyig felkölti a cselédet.

A hajnali harang csengő szavára,
Összeteszi ki ki kezét imára;
S mire aztán az óra már ötöt üt,
Sürög-forog a ház-népe mindenütt.

Ki-ki tudja dolgát s vigan kezdi meg,
A szolgálók közül egyik fejni megy;
Másik nyitja a tyúkólnak ajtaját,
s a sok éhes baromfinak enni ád.

Iszonyatos rubaj támad ott belül,
Egy csomóban egész sereg kirepül;
Kis mag okoz néha egész háborút,
Megsebesül a sok kakas, pulyka, lúd.

Nagy közönnyel nézi ezt a ruczahad,
Párosan a tóra vaczog azalatt;
- Torony iránt, a virágos kerten át,
A tó vizén csapva zsíros lakomát.

Uj zsibaj van! Im a csordás kürtje szól,
Kiürül a nagy istálló s minden ól;
Néhány borjú és kis malacz hon marad,
Anyjok tejét pótolja a árpa, zab.

Sorra kerül a mosóház, akonyha,
Mi útban áll, az helyére lesz hordva;
Tej elszűrve, kiszakasztva a kenyér;
(Rozslisztből sül, nem szeretjük, ha fehér.)

„Jő az asszony!” kívül most ezt hallani:
- Általános szemlét szoktam tartani;
Félnek ettől, és ez nagyon sokat ér,
-Rend csak ott van, hol szigoru a vezér.

Hadvezéri pálczám: nagy kulcs, kezemben,
Haditervem: az ebéd, van eszemben.
Elkészitem egészen az étlapot,
A kamrába megyek s onnan kiadok.

Alig vagyok ott, előáll ez, amaz,
Ahány cseléd, annyi kérés és panasz;
Megtörténik, hogy van köztük per, zavar,
De vesztes fél lenni egyik sem akar.

Ezt a kényes ügyet alig végzem el,
Megszólal a szakácsné, hogy még mi kell:
Itt zsír, ott liszt, vaj, szalonna meg egyéb,
Hogy hiányos ne legyen majd az ebéd.

Nagy tanács van: mi legyen a pecsenye,
Liba, pulyka, kappan, csirke legyen-e?
Szegény párák! Éltök felett ítélek,
S nincsen oly nap, hol nincs véres ítélet.

Egy jelenti, hogy pár csibe ép kiköt,
Másik hozza elémbe a köpülőt;
Nagymosáshoz szappant kér a harmadik,
- Majd kivisznek, majd behoznak valamit.

Nagy zuhanás! Mi az? Jaj mi? A macska,
A tojással teli kosárt lecsapta!
Mennyi, mennyi kár egyszerre! Ki vele!
ind ahányan vagyunk űzzük kifele.

Gyermekeim beszaladnak az alatt,
Ostromolnak, hogy enniök mit szabad?
Neki esnek a gyümölcsnek, kalácsnak,
pajkoskodva körülöttem czikáznak.

És ez így megy, bármeddig is álljak ott,
Meg nem szűnik a nagy ostromállapot;
S nincs segítve mindaddig e helyzeten,
Míg a várat zár alá nem helyezem.

Még a pinczét, padlást, kertet bejárom,
s hátra van a fehérnemű almárjom;
Járás-kelés! Lótás-futás! Jaj nekem!
Azt sem tudom néha, hol áll a fejem.

Hja bizony a háztartás sok gondot ad,
Bosszankodni, tépelődni kell sokat: -
Mégis, mikor szép rendben van kis köröm,
Nem tagadom, hogy van abban sok öröm.

Végül, nyájas olvasó, csak egyet még:
Alkalmilag térj be hozzánk, mint vendég;
Üdvözöllek régi magyar szokással:
S jól tartalak majd „tyúkkal és kaláccsal."


(* Felolvasta Komócsy József a Petőfi-Társaság f. hó 15-ki ülésén.)
Forrás: Koszoru – A Petőfi-Társaság Heti Közlönye. Szerkeszti Ábrányi Emil. 8. évf. 1. kötet, 6.szám,1885.