2014. nov. 22.

Gellért Oszkár: Szalmaszálak (1909)



Ó fecske, bölcs kis állat, hogy elnézlek, csodállak,
Mikor, hogy sárbul épült váracskád, fészkedet,
Legyen, mi összetartsa: te csőrödben szeded
Hozzá, téglái közzé, a gyönge szalmaszálat.
Ó asszony, csak ne vess meg sok ócska, semmi-dolgot,
Kapaszkodj csak beléjök s így léssz vigyázva boldog -
Fészkünk e szalmaszálak tartják keményen össze:
Örülj, hogy valakid van, ki egy élten keresztül
Megszabadít sok apró, kényelmetlen keresztül,
Hogy van, teszem, ki fátylad a kalapodra kösse,
Ki nap-nap poharadba tölti a borodat,
Ki, ha a fejed fáradt, bús-híven borogat
S hogy van, kinek, ha gondja már torkig tornyosul,
Feje alá te tolod a karod vánkosul.