Dráma öt felv.
Shakespeare-től
ELSŐ FELVONÁS
I. Jelenés
London. Királyi terem.
Richard király, kisérettel. Gaunt János, több Nemesek.
Richard
Szólj agg Gaunt, tisztes Lancasterem!
Elhoztad-e, igéreted szerint
Merész fiadat, Herefort Henriket:
Hogy vakmerő vádját, mit a minap
Ki nem hallgathatánk,m ost igazolja
Mowbray Tamás, norfolki herceg ellen?
Gaunt
Igen, királyom.
Richard
Szólj hát, ha őt kikérdezéd: vajjon
Személyes gyűlöletből vádolá-e
A herceget, - vagy mint hű alattvaló,
Őt árulási szándékban találván?
Gaunt
Amennyiben kipuhatolhatom:
Valóban, felséged fenyegető
Veszély miatt, nem régi gyűlöletből.
Richard
Hívjátok hát elénk, hogy szembesítve,
Vádlót s vádlottat halhassuk magunk;
Vádat s védelmet mondva szabadon.
(Néhány a kíséretből
el.)
Mindkettő lelke dühös és kevély,
Siker mint tenger, bősz mint tűzveszély.
(Kísérők visszajőnek,
velök Bolingbroke s Norfolk.)
Bolingbroke
Sok boldog évek hosszú örömét
Érjed kegyelmes uram és királyom!
Norfolk
Szerencséd napról napra növekedjék,
Míg az egek, a földre irigyen,
Halhatlan címet adnak koronádhoz!
Richard
Köszönöm mindkettőnek, bár egyik
Csak hízeleg. Ezt bizonyítja már
Jövésök célja: egymást árulónak
Bebizonyítni. Szólj, Hereford öcsénk,
Mi vádat adsz és mivel bizonyítsz
Mowbray Tamás, norfolki herceg ellen?
Bolingbroke
Először – és az ég legyen tanúm! -,
Mint szerető és hű alattvaló,
Királyom szent javát nézvén csupán,
És szennyes gyűlölettől tiszta szívvel,
Lépek fejdelmi szent színe elé...
Mowbray Tamás, most hozzád fordulok,
És jól jegyezd meg szómat, mert azért
Itt áll e földön testem és karom,
Vagy halhatatlan lelkem fenn az égben:
Hogy áruló vagy, áruló s hitetlen,
Annak igen jó, - igen rossz hogy élj!
Mert minél szebb a kék ég tavaszon,
Annál rútabb a felhőfolt azon.
És újra, hogy még jobban megjegyezd:
Gaz áruló vagy, szembe mondom ezt.
S ha engedi királyom, még e helyben,
Mit nyelvem mond, azért kardom feleljen!
Norfolk
Hideg beszédem vádló ne legyen
Buzgalmam ellen. Mert nem női harc
S bősz nyelvek keserű csatája az,
Mi igazat tehet kettőnk között,
A vér heves, lekell csapolni azt. –
Azonban még sincs oly szelíd türelmem,
Hogy itt hallgatni tudnék, mint a hal.
Bár a felség iránti hódolat
Nyelvemre zabolát vet s nem lehet
Azt szabadon bocsátnom, mely különben
Nem állna meg, míg kétszerezve, mind
Nem lökné vissza a rágalmazó
Torkába vádjait. De nem tekintve
Királyi származását, s hogy rokon
Fejedelmemmel, - íme bátoran
Szembe állok vele s arcul köpöm.
Gyalázatosnak, gaznak állítom,
S előnyt adok, bizonyságul, neki:
Hogy ahová akarja, elmegyek,
Habár gyalog, lábam vérzéseig
Kell mennem érte, bár az Alptetők
Rideg fagyára, vagy bármely sivár
Lakatlan helyre, hova még soha
nem lépe angol, elmegyek utána,
Hogy igazoljam magamat hitemmel:
Szemtelenül hazudott a gazember!
Bolingbroke
Ne! sápadt gyáva! itt van zálogom!
Lemondok ím királyi származásom
Előnyiről, mikkel nem tisztelet-,
De gyáva félelemből takaróztál.
S ha bűnöd ijedelme még elég
Erőt hagyott, hogy fölvedd zálogom,
Hajolj utána! mert e jelre, minden
Lovagszabály szerint ím kész vagyok
Felelni minden vádamért, s mi még
Szívedben áruló szándék lehet!
Norfolk
Ím fölveszem s kardomra esküszöm,
Melynek érintése lovaggá ütött,
Hogy megfelelni kész vagyok neked
Lovagszabály s király parancs szerint:
És élve le ne szálljak a nyeregből,
Ha kardomat mint áruló veszem föl.
Richard
S mi vádja van öcsénknek Mowbray ellen?
Nagynak kell lenni, hogy szívünkben a
Setét gyanút felkölcse ellene.
Bolingbroke
Amit mondok, azért fejem kezes,
Hogy Mowbray, felségedtől nyolc ezer
Noble-t kapott, hadi költségre szánva,
Mit ő aljas célokra költe el,
Mint áruló és tolvaj, hűtlenül.
Továbbá: - ezért is megfelelek,
Itt vagy akárhol, távol földön is,
Hová csak emberi szem elhatolt,
Hogy minden ármány s árulási terv
Mi csak tizennyolc év alatt e honban
Szövődött: az ő hamis fekete
Agyából támadott.
Azonkívül
Állítom és bebizonyítni is
Testén vagy lelkén kész vagyok, hogy ő
Sietteté Gloster herceg halálát,
Könnyen hívő elleneit uszítván,
S azáltal, szemtelen alávalón
Fojtá el vére árjában, szelíd
Ártatlan lelkét... Ábel véreként
Kiált e vér az égre, a setét
És szótalan föld néma mélyiből,
Engem jogos bosszúra híva föl,
S ím esküszöm is őseim nevére:
Hogy kardomon fog feketülni vére!
Richard
Mily fenncsapongó elhatározás!
Norfolk Tamás, minderre mit felelsz?
Norfolk
Oh felség! fordítsd félre arcodat,
S füled legyen bár egy percig siket,
Míg e dicső vér szennyét megtanítom:
Ég s föld miképp utál ily hazugot!