Papp Ignácz: Szegény gazdagság

Van egy roppant nagy Palotám
Rakva bájos képekkel,

Rakva minden fzegelettye

Arany ’s ezüst kincsekkel.

Van egy kertem bekeritve

Narancs ’s czitrom ágakkal;

Tömve minden kanyarai

Illatos virágokkal.

Egy Agáczi ligetetske

Ingadozik mellette,

Egy halastó a’ közepén,

Egéfz dífzre feltette.

A’ sok arany héjjú halak

Benne kényre játfzanak,

Mellyek már sok barátoknak

Mulatságra voltanak.

Innen az út vadas kertnek

Vezet ritka dífzébe,

Hol a’ lélek el – eltéved

Terméfzet’ e’ művébe’.

A’ fzarvasok, őzek, nyúlak

Nyilfuttokban ropognak;

Madarak a’ zöld gallyakon

Szívet töltve csacsognak. –

Hányan vannak, kik ezekben

Új életet lelnének;

Hányan, kik a’ magas Eget

Tartnák éltök’ felének!

Itt ez majd a’ haldoklásból

Ép erőre akadna;

Amaz amott a’ komorság’

Öléből  kifzakadna;

Ennek lelke bús lepléből

Az egekbe röppenne;

Annak fzeme’ fellegéből

Csak egy könny sem csöppenne:

’S én ezeket úgy tekintem,

Mint egy keskeny koporsót,

A’ melly büfzködt homályában

Gyáffzal föd egy néma Jót,

A’ ki a’ lét’ tavafzának

Nem érezte kellemét;

Nem a’ híven párosodó

Szívek’ édes örömét,

Melly a’ keblek’ rejtekében

Ez egy ollyan kikelet,

Hogy nélküle agg az élet,

Vagy egy tündér képzelet! –

De mit is ér a’ Palota

Rakva bájos képekkel,

Ha nem büfzke, ha nem pompás

Két fzerető fzívekkel?

Mit a” minden fzegeletnek

Arany ’s ezüst kincshalma,

Ha nem lehet oh, annak egy

Kegyes kéztől oltalma!

És mit a’ kert bekerítve

Narancs ’s czitrom- báj ággal,

Ha nem böcsös, ha nem difzes

Egy eleven virággal?

’S mit agáczi ligetetske

A’ halastó’ vizével,

Ha az arany halatskákat

Haláfzhatni nincs kivel?

Minden madár dallyaival

Vadas kertbe vonúlhat,

Mit ér, ha egy boldog Párnak

Napja ott nem vídulhat?

A’ fzarvasok, őzek, nyúlak

Futtokban ropoghatnak,

Mit ér, ha ők egy angyali

Csudálót nem kaphatnak?

Búsan folynak, ezek mellett

Éltem’ zsenge napjai,

Akár merre tekintsék bár,

Rajtam csak búk’ halmai:

Nincsen kivel megofzthassam

E’ vagyonom’ ékeit;

Nincsen kitől költsönözzem

A’ Boldogság’ kellemit!

Írt nem lelek vagyonomban,

Szívem’ salygó sebére;

De eleget ollyat, melly vifz

Mindég újabb hevére:

Jertek tehát hív barátim:

Komor gond, bő és aggság,

Ne hadgyatok, míg el nem hágy

Ez a’ fzegény gazdagság!

Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.