Boldog az, a ki neked köz anyánk kebeledre hajolva
Bádjadt testtel örök fzenderedésbe merült.
Im mellette lehúnyt éltének fzáz baja törve,
’S hajdan ürömmel telt kelyhe, ürítve hever.
Sírja felett egy karcsu fenyő dús gallyain által
Éjjeli pompában Phoebe remegve mulat.
Létének fzebb réfze pedig fzárnyakra kikelvén
Ott lebeg Édenben boldog atyái között.
Hol késel gyönyörű Tündér, melly nékem-is egykor,
A fáradt fzemeket zárni örökre fogod.
Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése