Dráma öt felv.
Shakespeare-től
ELSŐ FELVONÁS
I. Jelenés
London. Királyi terem.
Richard király, kisérettel. Gaunt János, több Nemesek.
Richard
Szólj agg Gaunt, tisztes Lancasterem!
Elhoztad-e, igéreted szerint
Merész fiadat, Herefort Henriket:
Hogy vakmerő vádját, mit a minap
Ki nem hallgathatánk,m ost igazolja
Mowbray Tamás, norfolki herceg ellen?
Gaunt
Igen, királyom.
Richard
Szólj hát, ha őt kikérdezéd: vajjon
Személyes gyűlöletből vádolá-e
A herceget, - vagy mint hű alattvaló,
Őt árulási szándékban találván?
Gaunt
Amennyiben kipuhatolhatom:
Valóban, felséged fenyegető
Veszély miatt, nem régi gyűlöletből.
Richard
Hívjátok hát elénk, hogy szembesítve,
Vádlót s vádlottat halhassuk magunk;
Vádat s védelmet mondva szabadon.
(Néhány a kíséretből
el.)
Mindkettő lelke dühös és kevély,
Siker mint tenger, bősz mint tűzveszély.
(Kísérők visszajőnek,
velök Bolingbroke s Norfolk.)
Bolingbroke
Sok boldog évek hosszú örömét
Érjed kegyelmes uram és királyom!
Norfolk
Szerencséd napról napra növekedjék,
Míg az egek, a földre irigyen,
Halhatlan címet adnak koronádhoz!
Richard
Köszönöm mindkettőnek, bár egyik
Csak hízeleg. Ezt bizonyítja már
Jövésök célja: egymást árulónak
Bebizonyítni. Szólj, Hereford öcsénk,
Mi vádat adsz és mivel bizonyítsz
Mowbray Tamás, norfolki herceg ellen?
Bolingbroke
Először – és az ég legyen tanúm! -,
Mint szerető és hű alattvaló,
Királyom szent javát nézvén csupán,
És szennyes gyűlölettől tiszta szívvel,
Lépek fejdelmi szent színe elé...
Mowbray Tamás, most hozzád fordulok,
És jól jegyezd meg szómat, mert azért
Itt áll e földön testem és karom,
Vagy halhatatlan lelkem fenn az égben:
Hogy áruló vagy, áruló s hitetlen,
Annak igen jó, - igen rossz hogy élj!
Mert minél szebb a kék ég tavaszon,
Annál rútabb a felhőfolt azon.
És újra, hogy még jobban megjegyezd:
Gaz áruló vagy, szembe mondom ezt.
S ha engedi királyom, még e helyben,
Mit nyelvem mond, azért kardom feleljen!
Norfolk
Hideg beszédem vádló ne legyen
Buzgalmam ellen. Mert nem női harc
S bősz nyelvek keserű csatája az,
Mi igazat tehet kettőnk között,
A vér heves, lekell csapolni azt. –
Azonban még sincs oly szelíd türelmem,
Hogy itt hallgatni tudnék, mint a hal.
Bár a felség iránti hódolat
Nyelvemre zabolát vet s nem lehet
Azt szabadon bocsátnom, mely különben
Nem állna meg, míg kétszerezve, mind
Nem lökné vissza a rágalmazó
Torkába vádjait. De nem tekintve
Királyi származását, s hogy rokon
Fejedelmemmel, - íme bátoran
Szembe állok vele s arcul köpöm.
Gyalázatosnak, gaznak állítom,
S előnyt adok, bizonyságul, neki:
Hogy ahová akarja, elmegyek,
Habár gyalog, lábam vérzéseig
Kell mennem érte, bár az Alptetők
Rideg fagyára, vagy bármely sivár
Lakatlan helyre, hova még soha
nem lépe angol, elmegyek utána,
Hogy igazoljam magamat hitemmel:
Szemtelenül hazudott a gazember!
Bolingbroke
Ne! sápadt gyáva! itt van zálogom!
Lemondok ím királyi származásom
Előnyiről, mikkel nem tisztelet-,
De gyáva félelemből takaróztál.
S ha bűnöd ijedelme még elég
Erőt hagyott, hogy fölvedd zálogom,
Hajolj utána! mert e jelre, minden
Lovagszabály szerint ím kész vagyok
Felelni minden vádamért, s mi még
Szívedben áruló szándék lehet!
Norfolk
Ím fölveszem s kardomra esküszöm,
Melynek érintése lovaggá ütött,
Hogy megfelelni kész vagyok neked
Lovagszabály s király parancs szerint:
És élve le ne szálljak a nyeregből,
Ha kardomat mint áruló veszem föl.
Richard
S mi vádja van öcsénknek Mowbray ellen?
Nagynak kell lenni, hogy szívünkben a
Setét gyanút felkölcse ellene.
Bolingbroke
Amit mondok, azért fejem kezes,
Hogy Mowbray, felségedtől nyolc ezer
Noble-t kapott, hadi költségre szánva,
Mit ő aljas célokra költe el,
Mint áruló és tolvaj, hűtlenül.
Továbbá: - ezért is megfelelek,
Itt vagy akárhol, távol földön is,
Hová csak emberi szem elhatolt,
Hogy minden ármány s árulási terv
Mi csak tizennyolc év alatt e honban
Szövődött: az ő hamis fekete
Agyából támadott.
Azonkívül
Állítom és bebizonyítni is
Testén vagy lelkén kész vagyok, hogy ő
Sietteté Gloster herceg halálát,
Könnyen hívő elleneit uszítván,
S azáltal, szemtelen alávalón
Fojtá el vére árjában, szelíd
Ártatlan lelkét... Ábel véreként
Kiált e vér az égre, a setét
És szótalan föld néma mélyiből,
Engem jogos bosszúra híva föl,
S ím esküszöm is őseim nevére:
Hogy kardomon fog feketülni vére!
Richard
Mily fenncsapongó elhatározás!
Norfolk Tamás, minderre mit felelsz?
Norfolk
Oh felség! fordítsd félre arcodat,
S füled legyen bár egy percig siket,
Míg e dicső vér szennyét megtanítom:
Ég s föld miképp utál ily hazugot!
Richard
Mowbray! szemünk s fülünk nem részrehajló,
Volna testvérem, vagy bár enfiam
(Amint csak apám bátyja-gyermeke),
Királypálcámra esküszöm: hogy a
Vér rokonsága nem adhat neki
Előnyt feletted; s szemeim előtt
Ügyét jogosbbá s jobbá nem teszi.
Szólj bátran, szabadon, - megengedem.
Norfolk
No hát Bolingbroke! lelked fenekéig,
Gyalázatos torkodon át: hazudsz!
Három részt amaz öszvegből, miképp
Rendelve volt, Calaisban katonák
Zsoldjára adtam; a negyediket
Királyom tudtával tartám magamnak,
Mert őfelsége adósom vala,
Még azon útból, mikor utoljára
Járék Frankhonban a királyné után.
No! e hazugságot lenyelheted!
Glosterre nézve: én őt meg nem öltem,
Sőt szégyenemre, nem teljesítém
Hivatalom ez ügyben szigorún.
Mi téged illet, nemes lord Lancaster,
Ellenfelemnek tisztes atyja! egyszer
Igaz, hogy életedre lest veték,
S e bűn ma is még nyomja szívemet,
De hogy az úrnak testét fölvevém:
Meggyóntam azt s kértem bocsánatod,
Reményem is van, hogy tán megnyerém.
Ezek bűneim. A több fekete vád
Csak aljas bosszúból eredt, gyalázatos
Alávaló hazug szív fenekén.
De azzal szembe merek nézni én,
S ím, odadobom én is zálogom
E vakmerő lábához, hogy legyen
Tanú, lovagi becsületemért,
A szívébe zárt vérnek ellenében.
S kérem felséged mindenekelőtt,
Harcunkra hogy rendeljen helyt s időt!
Richard
Ti bősz urak! hallgassatok reám!
Tisztítsuk ki vér nélkül ez epét,
Bár orvos nem vagyok, ezt rendelem.
Igen mély sebet vág a mély harag.
Felejtés, bocsánat! nyújtsatok kezet!
Az érvágás most jóra nem vezet.
Jó bátya! csillapítsuk le veled:
Te fiadat, én Norfolk herceget.
Gaunt
Agg koromhoz éppen illik ily beszéd:
Fiam! add vissza a herceg kesztyűjét.
Richard
S te Norfolk az övét!
Gaunt
Nos Harry! hát? Nem hallod a király parancsszavát?
Richard
Norfolk! vesd azt le rögtön, akarom!
Norfolk
Magamat vetem lábadhoz, uram!
Éltem tied, de nem becsületem!
Azzal rendelkezz, ezt hagyd meg nekem.
Tiszta nevemet, még sírom felett
Is őrzi a szeplőtlen becsület.
Hogy tűrjem e szégyent, gyalázatot,
Mely mérges tőrrel szívemig hatott,
Melyre nincs balzsam, csak szívvére, mely
E mérget lehelé!
Richard
Fojtsátok el
Bosszútokat. Kesztyűjét visszaadd.
Oroszlán csitít leopárdokat.
Norfolk
De foltjaikat nem moshatja le!
Vedd el nevemről csak gyalázatom,
S a zálogot tüstént visszaadom.
Uram, királyom! Egy szent, tiszta kincs
A becsület e földön; ez ha nincs,
Az ember festett sár, aranyozott agyag.
Gyémánt, mely kőbe zárva is ragyog,
A bátor szív, hű kebel mélyiben...
S nekem csak e becsület életem;
A kettő összeforrva, szorosan,
Becsület nélkül éltem odavan.
Hagyd hát, uram, nevem megvédenem:
Érette élek, - s halok szívesen!
Richard
Öcsém! add át a kesztyűt, kezdd te meg!
Bolinbroke
Ily bűntől istenim őrizzenek,
Apám szemében legyek én leverve?
Vagy a gyalázat sarával keverve
E gyáva áruló előtt? Hah! nyelvemet
Kivágom inkább,m intsem nevemet
Ily gyáván bélyegezzem egy napon!
Vagy fogaimmal szerte harapom
A félelem szavának eszközét,
És véres darabokban szerteszét
Kiköpdösöm szájamból messzire,
Ez árulónak gyáva képire.
Richard
Nem kérni, parancsolni szült anyám.
Ha nem hajol békülni dühetek,
Legyetek készen, élettel felelni
Coventry térén, szent Lambert napon.
Hadd döntse el kardotok, vértetek
A gyűlölet kérdését köztetek
Kibékülésről nincs már semmi szó,
Lovagcsata lesz köztetek bíró.
Lord marshall! tiszteink fegyveresen
Legyenek e párbaj színén jelen!
(Mind el.)
II. Jelenés
Ugyanott. Szoba a Lancaster-palotában.
Gaunt, Gloster hercegnő
Gaunt
Ah! ami részem Gloster vériből van,
Bús jajaidnál jobban ösztönöz
Gyilkosi ellen bosszúra. De lám
Azok kezében van a bosszú is, kik
Szerzék halálát, mit mi helyre már
Nem hozhatunk. Bízzuk hát panaszunk a
Jóságos égre, mely midőn a föld
Bűneinek óráját érve látja,
Égő bosszút önt a bűnösre le.
Hercegnő
Nem sarkantyúz hát a testvéri érzet?
A szeretet nem gyújtja lángra már
Agg szívedet? Eduardnak hét fia,
Kik közül egy vagy, - mint ugyanazon
Szent vérnek hét edénye, vagy miképp
Egy tőről sarjadt hét szép ifjú hajtás; -
Némelyt közölök hervadás talált,
Némelyt lemetszett a sors bal keze...
S Tamás, uram, férjem, hű Glosterem, -
E szent edény a hős vérrel tele, -
E szép hajtás az ős királyi fán, -
Széttörve: drága nedve szétömölt,
Lemetszve: gazdag lombja mind lefonnyadt
Irigy kéz, gyilkos véres bárd alatt!
Ah Gaunt! e vér tiéd! A még, az ágy,
Az anyag, melyből te formáltatál,
Formálta őt is! s bár te élsz, lehelsz,
De meg vagy ölve benne... S még te is,
- Hallgatva bár – jóváhagyod apád
Halálát, - veszni hagyva véredet,
Ki jó apádnak hasonmása volt.
Ne mondd ezt türelemnek, - mert nem az!
De gyáva csüggetegség; boszulatlan
Hagyván amazt, magadnak életéhez
Mutatsz kényelmes útat ellenidnek,
Hogy téged is bátran megöljenek.
Mi köznap emberében türelem,
Nemes sziveknél gyávaság lesz az
Mit mondok? Biztosítni magadat:
Gloster halálát kell hogy megboszuld.
Gaunt
Itéljen isten! mert helyettese,
Szent szine előtt felkent képe, a
Király tevé azt! Hogyha bűnösen:
Isten boszulja meg, de én soha
Helytartójára fegyvert nem fogok!
Hercegnő
Ah! hova forduljak hát panaszommal?
Guant
Isten az özvegy véde, gyámola!
Hercegnő
Jól van tehát. Gaunt, isten veled!
Te manj Coventryhez, a bajvivást
Henrik öcsénk s a gaz Mowbray között
Megnézni. Oh! Férjemnek kínja, mind
Szálljon Henrik kardjára, s zord hegyén
Hasson be Mowbray áruló szivébe!
Vagy ha nem éri őt első csapásra:
Mowbraynak bűne oly sulyos legyen,
Hogy megszakadjon habzó paripája
S őt öszvezuzva hagyja a fövényen,
Méltatlant Harry nemes fegyverére.
Isten veled, Gaunt! véred özvegye
Bujával marad, hogy sirba vigye!
Gaunt
Isten veled, hugom. Coventrybe
Megyek. Maradjon a jó ég veled!
Hercegnő
Egy szót még. A bú visszapattan az
Elejtett szóban, ne mert könnyü és
Üres, de sulyaért... Én búcsuzom
Mielőtt kezdtem volna valamit.
Búm megmarad, bár szünni láttatik.
Köszöntsd bátyám a yorki herceget.
Ez az egész... de még is... ne siess...
Tán valami eszembe jut... Mondd meg neki:
Mit is?... hogy Plashyban minél előbb
Meglátogasson. Ah! mit lásson ott
A jó öreg York?... üres falakat,
Lakatlan űrt s zord köveket, miken
Nem hangzik sürge lépés, szeliden.
Mi üdvözölje ott? Sohajjaim!
Még is... ne jőjön! Mért keresse el
A bút, mely mindenütt lakásra lel?
Hadd maradjak elhagyva, egyedül,
Ne lásson sírni más, rajtad kívül! (El.)
III. Jelenés
Gosfordi rét, Coventry mellett.
Sorompók, trón. Hirnökök,
Nép; Lord Marshal és Aumerle
jőnek.
L. Marshal
Jó lord! Herefold Henrik készen van-e?
Aumerle
Egészen; és csak előlépni vágy.
L. Marshal
Norfolk is, bátran, szenvedélyesen
Csupán a harsonák jelére vár.
Aumerle
A bajvivók hát készen vannak, és
A feleség jöttét várják egyedül.
Harsonák. Richard
király jő s a trónon helyet foglal. Gaunt,
Bushy, Bagot, Green és mások helyet foglalnak. Trombitaszó, melyre a
színfalak megöl más trombita felel. Norfolk
jó fegyverzetben, előtte Hirnök.
Richard
Marshal! tudakozd ama lovagot:
Mi végre jött fegyverzetben elénk?
Kérdd meg nevét. S aztán szabály szerint
Eskesd meg őt, hogy úgye jogszerű.
Marshal
Isten s király nevében: szólj, ki vagy?
Mi végre jösz lovagfegyverzetedben?
Ki ellen jősz? S mi végett van vitád?
Szólj igazat, lovaghitedre eskvén
S ugy védjen Isten téged s kardodat!
Norfolk
Nevem Mowbray Tamás, norfolki herceg.
Esküm szerint jövék (megszegni azt,
Őrizzen isten minden lovagot!),
Hogy védjem hitem és hüségemet
Isten, király s utódaim előtt:
Hereford ellen, ki e csatára hítt;
S isten s karom segélyivel, magam
Védvén, őt bizonyitsam árulónak
Isten, király s én ellenem! Az ég
Úgy óvjon, a mily jogszerűn vivok.
Harsonák. Bolingbroke fegyverzetben
jő. Előtte Hirnök.
Richard
Marshal! tudakozd ama lovagot:
Mi neve s jötte célja, hogy ekép
A harcnak fegyvereiben érkezik?
S törvényeink szerint vedd esküjét,
Hogy úgye jogos és igaz.
Marshal
Mi a neved? Mért állsz fegyverben itt,
Richard király sorompói előtt?
Ki ellen jösz? mi végett van vitád?
Szólj lovaghit szerint s úgy áldjon ég!
Bolingbroke
Herefordi Henrik, Derby és Lancaster
Ura vagyok: fegyverben készen ím
Bebizonyítni isten és karom
Segélyivel e sorompók között,
Mowbray Tamás, norfolki herceg ellen:
Hogy áruló, hitlen s gyalázatos,
Isten, Richard király s én ellenem!
Úgy ovjon ég, mint igazán vivok.
Marshal
Halál fején, ki oly merész leend
És vakmerő, átlépni e sorompót;
Kivéve a Marshalt s a tiszteket,
Kik a csatát intézni hivatottak.
Bolingbroke
Marshal! hagyd megcsókolnom a király
Kezét s előtte térdet hajtanom,
Mert én s Mowbray olyak vagyunk, mikép
Hosszu zarándok útra indulók;
Hadd vegyek azért ünnepélyesen
Bucsút barátimtól, kik itt maradnak.
Marshal
Felségednek a vádló könyörög,
Hogy kézcsókkal vehesse búcsuját.
Richard
Leszállva, szivünkhez szoritjuk őt.
Hereford öcsénk, a mily jogos ügyed,
Úgy áldjon ég! Vérem! isten veled!
Ha az kiomlik: siratnunk szabad,
De megboszúlni nem, halálodat.
Bolingbroke
Köny ne fertőzzen egy nemes szemet se,
Ha Mowbraynak dárdája átverend!
Mily bizton száll a sólyom a madárra:
Úgy szállok én Mowbray ellen csatára!
Uram király, vedd búcsumat!
És te is Aumerle! jó rokonfelem!
Nem betegen, bár halálhoz közel,
Ifjan, vidáman, bizva válok el.
S mint lakomán, mi legédesb vagyon,
Im utoljára én is azt hagyom:
(Gaunthoz) Apám!
vérem földi nemzője te!
Kinek lelked bennem megifjula,
S kettős erővel buzdít engemet
Erős kezekkel megragadni a
Győzelmet, mely fejem felett lebeg:
Páncélomnak imáddal adj erőt,
Láncsámat áldásoddal élesítsd,
Hogy áthatoljon Mowbray vértvasán,
S Gaunt nevének új fényt adjon az,
S fiának hőstettében diadalt.
Gaunt
Igaz ügyedben segítsen az ég!
Mint villám légy a kivitelben gyors,
S csapásaid, kétszer megkétszerezve,
Mint rettentő mennydörgés essenek
Az árulónak sisakos fejére!
Küzdj, ifju vér! győzz, s életben maradj!
Bolingbroke
Szent György s igazság! segedelmet adj!
Norfolk
Bár mint intézze ég s föld sorsomat,
Itt Richard trónusához hiven él,
Vagy hal egy hű, igaz, elszánt nemes.
Soha sem törte még rab több örömmel
Szét láncait, nem üdvözölte szentebb
Kéjjel szabadsága arany hajnalát,
Mint e vidám szív üdvözli dicső
Harcának ünnepét, gaz ellenével.
Uram királyom s bajnok társaim!
Vegyétek im üdvkivánatomat!
Oly könnyű szívvel megyek harcra, mint
Játékra. Nyugodt az igaz szive!
Richard
Isten veled, lord! Örülök, szemedben
Erény s vitézség lángit látom egyben.
- Ints marshalom! kezdődjék a csata!
Marshal
Hereford Henrik, Lancaster s Derby grófja!
Vedd e dzsidát. Ég óvja az igazt!
Bolingbroke
Falnál erősb hitemmel mondom: amen.
Marshal (egy tiszthez)
Vidd e dzsidát Norfolknak hercegéhez.
1. Hirnök
Hereford Henrik, Lancaster s Derby grófja
Áll isten és király, ég s föld előtt;
S kész hitlen áruló nevét viselni,
Vagy megmutatni, hogy Mowbray Tamás
Norfolki herceg, hitlen áruló
Isten, király s ő ellene. Vitéz
És harci vággyal vár csatára jelt.
2. Hirnök
Itt áll Mowbray Tamás, norfolki herceg,
S kész hitlen áruló nevét viselni,
Vagy megmutatni Hereford Henrik ellen:
Hogy áruló, hitlen s gyalázatos,
Isten, Richard király s ő ellene.
S ügyében bizva, és a lovagi
Csatára készen, csak a jelre vár.
Marshal
Föl harsonák! Előre harcosok!
(Harsonák.)
Megálljatok! Botját ledobta a király.
Richard
Tegyék le a fegyvert, a sisakot,
És helyeikre visszatérjenek!
Mind vissza! harsonák zendüljenek!
Határzatunk fogjuk kimondani.
(Hosszabb harsonázás.)
(a küzdőkhez)
Halljátok meg tanácsunk végzetét. –
Hogy országunknak földje, általa
Ápolt vérrel fertőzve ne legyen,
S szemünk gyülölvén a rokon karok
Által, vadul vert hazafi sebek
Ádáz tekintetét, - s mert hihető, hogy
Csak nagyravágyás és sasröptü gőg
Sarkalta egymás ellen szivetek
Irigy vetélkedésre, mely gyülöl
Mindent, ki égvivó utjában áll,
Hogy fölverjétek békénk gyermek álmát,
Honunknak enyhe bölcsejében, - az
Föl-fölriadva a szilaj dobok
S ércharsonák viszhangos moraján,
Szörnyű csatára költi kardotok
Metsző vasát, vad rettentésivel
A bék galambját elriasztja, és
Végtére rokon vérben gázolunk:
- Száműzetéssel büntetünk azért,
Hereford öcsénk! míg kétszer öt nyarat
Nem ér virágzó mezeinket a kalász,
Halálbün alatt ne merj visszatérni,
Hanem az idegen földjét taposd.
Bolingbroke
Legyen mint akarod. Egy vigaszom,
Hogy az a nap, mely téged melegít,
Süt engem is, s reád eső sugára,
Fényt önt a bujdosó setét utára.
Richard
Norfolk! még sulyosabb sors vár reád,
Mit ajkam is habos kimondani.
A lassu órák nem vetnek határt
Számüzetésed hosszu idejének.
Reményt nem engedő szó: örökös
Számüzetés lesz sorsod, - hogy soha
Vissza ne térj, halálos bün alatt!
Norfolk
Nehéz ítélet, oh király! melyet
Nem vártam volna kegyes ajkaidról!
Jobb sorsot ah! nem ily gyalázatost,
Mint így, világul kidobatva lenni,
Érdemle szolgád felséges kezedtől.
A nyelvet, melyet negyven évekig
Ajkam beszélt, - az édes anyai
Nyelvet immár el kell felejtenem;
S e perctül ajkam már hasonlatos
Hárfához, melyről letépték a húrt!
Zárt hangszer az, vagy hogyha nyitva is,
De rajta játszi nem tudó kezek
Közé került. Nyelvemnek börtöne
Kettős vasráccsal: ajkam, fogaim.
S az értetlenség, némán, zordonan,
Setéten őrzi börtön ajtaját!
Öreg vagyok új dajkától tanulni,
S gyügyögni ujra kis gyerek gyanánt.
Itéleted hát szótalan halál, mely
Ajkamtól a szó hó lehét fogá el!
Richard
Hiába a bú! Nem használhat az;
Itéletünkre késő a panasz!
Norfolk
Isten veled hát honom verőfénye!
Lakásom árny és örök bánat éje! (Elvonul.)
Richard
Megállj s magaddal vígy egy esküszót.
Tegyétek e királyi akrdra itt
Száműzött kezetek, s esküdjetek
Isten iránti hitetekre (mert
Az irántunkitól föloldalak),,
Hogy úgy segítsen isten titeket,
A mint soha egymás baráti a
A száműzetésben nem leendtek,
Sőt elkerülitek egymásnak arcát,
Nem váltotok szót, vagy üdvözletet,
Mely itt eredt gyülölségtök viharját
Lecsendesítné; egyezés szerint
Nem jőtök egybe, öszveesküvés
Tervét forralni ellenünk, hazánk,
Kormányunk ellen...
Bolingbroke
Én megesküszöm.
Norfolk
Esküszöm én is.
Bolingbroke
Norfolk! vége itt
Vitánknak. Eddig, hogyha a király
Megengedé: egyikünk lelke már
A puszta légben bolygna számüzötten
Testünk töréken sirjából, mikép
Most testeink száműzve a hazából:
Valld hát be árulásod,míg elindulsz.
Távol visz útad, ne hurcold a bűn
Nehéz sulyát magaddal, lelkeden.
Norfolk
Nem, Bolingbroke! Ha áruló valék,
Legyen nevem örökre kitörülve
Az élet könyviből, s számüzve az
Egekből lelkem, mint most innen én!
De tudja ég s te s én: te mi valál,
S hajh, nem soká. tudandja a király!
Isten veled királyom! én tudom:
Már el nem tévedek, bár mely uton;
Hazám kivéve, minden út enyém! (El.)
Richard
Bátyám! szemednek borus tükörén
Lelkednek búját olvasom. Komor
Tekinteted, fiad itéletéből
Négy évet kitörölt. (Bolingbroke-hoz) Hat tél után
Térj vissza s üdvözölve fogadunk.
Bolingbroke
Egy kurta szóban mily hosszu idő van!
Négy tél fagyát és négy tavasz lehét
Elnyelte egy szó a királyi ajkon.
Gaunt
Köszönöm oh király, hogy kedvemért
Négy kinos évet eltörölsz fiam
Számüzetésiből; bár hasztalan!
Mert mi előtt lejárna a hat év,
Cserélve holdját s tűnő napjait,
Olajfogyott lámpámnak pislogását
Kioltja addig a
végetlen éj
Egy-ujjnyi gyertyám körömig leég,
Hogy fiamat ne láthassam viszont!
Richard
Ej bátya! még sok év előtted áll!
Gaunt
Te egy percet sem adhatsz oh király!
Megrövidithetd búval napomat,
De hatalmad csak egy hajnalt sem ad,
Segithetd, barázdálni, az időt,
De nem simíthatsz el csak egy redőt.
Megölni engem elég egy szavad,
Új éltet egész országod sem ad.
Richard
Nem én, tanácsunk számüzé fiad,
S szavazatod te is reá adád.
Mért vádolod most ez ítéletet?
Gaunt
Édes falat is gyakran lesz nehéz,
Ha megemésztjük. Engem mint birót
Kértél tanácsért, s az apai szót
El kelle nyomnom. (Oh ha idegen,
Nem itéltem voln’ oly hidegen!)
A részrehajlást kerülém, s vele
Szóm ennen éltemet metszette le!
Ah! vártam is, ha mondanák: hogy én
Ön vérem iránt vagyok túl kemény,
De tétovázó nyelvem ord szavát,
Mely engem ölt meg, te helyben hagyád.
Richard
Öcsém, isten veled! bátyám, bucsuzz!
Ő számüzött és el kell
mennie!
(Harsonák. Richard és
kísérete el.)
Aumerle
Istenveled! mit most nem tudhatunk,
Tudasd levélben távol útaidról.
Marshal
Uram! nem búcsuzom, veled megyek,
A míg hazánk határi engedik.
Gaunt
Szavakban oly fösvény mi végre vagy,
Barátaidhoz nincs-be búcsu szód?
Bolingbroke
Kevés van, hogy tőled bucsuzzam is,
Pazarnák kéne lennem a szavakkal
A tele sziv búját kiönteni.
Gaunt
Búd: csak a távol lét egy ideig.
Bolingbroke
Öröm ha távol: bú jelenkezik.
Gaunt
Mi a hat év? Oly gyorsan elrepül!
Bolingbroke
Örömben! Oh de a ki búban ül!
Gaunt
Mondd, hogy te jó szántadból útazol!
Bolingbroke
Szivem sohajja, a mely érzi jól,
Hogy számüzött, csak meghazudtoland.
Gaunt
Lépéseidnek bujdosó sulyát
Nézd mint setét kőt, melybe foglalod
A visszatérést, szép gyémánt gyanánt.
Bolingbroke
Ah! minden egy nyom, mely tovább viszen,
Azt jelölendi: milyen messze estem
Gyémántjaimtól, melyekkel birék.
A hosszu vándorút, melyet teszek
Mint egy tanitvány, messze földeken,
Más tanulságot nem ad büszkeségül:
Mint vándor könyvet, bútól láttamozva!
Gaunt
Minden hely, hol az ég sugára süt,
Ég és szerencse rév a bölcs előtt.
Tanítson erre téged is a szükség,
E legjobb tanitó, legfőbb erény!
gondold: hogy el nem űze a király,
Te űzted őt el! A bánat sulyosb,
Ha érzi, hogy roskadva viselik.
Menj, s mondd: apád küldött tapasztalásért,
Nem a király űzött ki. Vagy hitesd el
Magaddal, hogy a lég itt dögveszes,
S egészségesb vidékre útazol.
A mit szived szeret, gondold hogy az
Ott van, hova mész, nem hátad mögött.
Képzeld zenésznek a dalos madárt,
Dus szőnyegül nézd a zöld pázsitot,
Nőkül a rét virágit, s lépteid
A gyönyörök táncának, kéjben úszva!
A búnak nincs hatalma a fölött,
Ki megveti vagy kikacagja őt.
Bolingbroke
Oh! hordhatunk-e markunkban tüzet,
Ha Kaukáz fagyára gondolunk?
Megszűnik-e az éhség mardosása,
Ha képzelődünk dús ebéd felől?
A tél havában meztelen heverni,
S hő nyárról álmadozni, lehet-e?
Oh nem! a boldogságnak képzete
Csak kínosabbá teszi a kesert,
A bú marása sohsem mérgesebb,
Mint hogyha csak érinti a sebet!
Gaunt
Jer jer, fiam! utad megmutatom;
Oly ifjan én megváltam volna már.
Bolingbroke
Isten veled, hazám! te drága part!
Dajkám, anyám, mely még ölébe tart!
Bár merre járjak, annyit mondhatok:
Száműzve bár, de híved maradok!
IV. Jelenés
Ugyanott. Királyi szoba.
Richard, Bagot, Green egyik ajtón; utánok Aumerle a máson jőnek.
Richard
Jól megjegyeztük. – Nos Aumerle, meddig
Kisérted el a magas Henriket?
Aumerle
A magas Henrikkel – ha úgy akarod -,
Az első útig mentem s ott hagyám.
Richard
Szólj, omla-e sok könny a búcsunál?
Aumerle
Tőlem bizony nem; csak a nyugati szél,
Mely szembe fútta kényes arcainkat,
Költé fel alvó csúzomat, s hideg
Búcsunknak egy könnyel kedveskedék.
Richard
S mit monda Harry, hogy bucsuztatok?
Aumerle
„Isten veled.” S hogy én nem akarám
E szót befertőztetni: oly nyomasztó
Bút szinlelék, hogy minden hang e bú
Mély tengerébe eltemetve látszott.
De ha e szó: isten veled! – nehány
Órát adott voln’ a száműzetés
Igen rövid határihoz: bizony
Egész köteggel adtam volna azt,
De így: nem adtam egyet is neki.
Richard
Öcsém, ő is rokonunk! De vajjon, ha
Száműzetését megemésztik az
Évek: fog-e sietni karjaink közé?
Magunk, Bagot, Bushy s Green vettük észre,
A néppel ő mikép kacérkodott;
Mikép akart behatni sziveikbe
Alázatos, szelíd mosolyaival,
Hizelkedéseit rabokra szórván,
S kézmívesekre nyájasságait.
Sorsa iránt türelmet mutatott,
Mintha magával, száműzésibe
Akarná vinni a tömeg kegyét is.
Egy kofa előtt kalapot emelt,
Két taligás bőgé: isten veled!
S ő meghajolván kényes térdivel,
Mondá: köszönöm kedves jó barátim!
Mintha reája nézne Angolország
S népünk reménye már ő volna csak!
Green
Jó! eltolókmár s vele e gondokat.
- De az irlandi lázadásra kell
Figyelni már, míg több idő haladna,
S abból előny nekik, neked királyom
Veszély eredhet.
Richard
Minmagunk megyünk
E harc szinére. S mert szekrényeink
Egy kissé kimerültek, a Pazar
És fényes udvar sok költségivel:
Királyságunkat haszonbérbe adjuk,
És jövedelme elég pénzt adand
Kezünkre. Vagy, ha nem leend elég,
Fehér lapokra, miket itt hagyunk,
A helytartók irhatnak rendelést
Azok nevére, kik felől kisül,
Hogy sok a pénzök; s azt elküldhetik
Mindjárt utánunk, Irland földire.
(Bushy jő.) Nos
Bushy! mi ujság?
Bushy
Az öreg Gaunt
Nehéz beteg. Váratlan lepte meg,
S azonnal gyors futárt küldött ide:
Felségedet kérvén, hogy menne hozzá.
Richard
Hol fekszik?
Bushy
Ely-house-ban.
Richard
Uram! vezesd az orvosok eszét,
Hogy ágya szalmáján könyítsenek!
Szekrényi bélléséből katonák
Egyenruhája lesz a háborúra!
Jerünk urak! siessünk látni őt.
Ég adja, sietségünk késsen el! (Mind el.)
(A kárpit legördül.)
Forrás: Uj Magyar Muzeum V. év. Február, 1855. II. füz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése