Kit ünnepel a nép oly lelkesedve?
Ki az, kit üdvözölni mind siet?
(Nincs, aki ma kérdésemre felelne:
Hisz’ gyász borit be már minden szivet!)
Varázsáról én magam nem beszélek,
S nagy tetteiről miért szóljak én?
Csak kérdem: hát ti őt ne ismernétek,
Kinek csüggtetek lángtekintetén?
E nagy urak, aranyos szép ruhákban,
Büszkék, rátartók, - mind oly nyájasak:
Üdvözlik őt, gyönyörködvén szavában,
Előtte mélyen, földig hajlanak.
Bizonyára fényes lehet a rangja,
Hogy társaságát vágyva keresik...
- Nem, nem! hisz’ nincs egy rendszalag se’ rajta,
Efélék őt nem ékesíthetik.
Az irástudók meglesik igéit,
Hogy abból történetet irjanak;
Magasztalják, hogy ő a jogra épit,
És oly szilárd a tartalom s alak!
Bizonyára a törvény mesterének
Hinnéd őt, ki „csürni-csavarni” tud...
- Nem, nem! egyszerű tiszta szelemének
Egy utja van csak – egy: az igaz út.
Dús fogatok robognak el mellette;
Mondják: ezek itt a pénzemberek!
Ezüst-arannyal dúsan megterhelve,
Kocsijukból felé köszöntenek.
Bizonyára ő százszor gazdagabb tán,
Arany-ezüstje, kincse van elég!...
- Nem, nem! hisz’ egyszerü polgáralakján
A gazdagságnak szinét sem lelék.
Kiknek kezét a nehéz munka marja:
Munkás, iparos kerül ott elé;
Mindegyiknek kezében van kalapja,
S bizalmasan köszöntenek felé.
Talán ez ember társuk a műhelyben,
Hisz’ ismerős velök mint jóbarát!...
- Nem, nem! Keresni jönnek e szemekben
Egy jobb jövő biztató sugarát.
A földmives nép, aki izzad, fárad –
Nézzétek: hozzá bízva közelit,
Szavát hallgatni, melyből szerte árad
A vigasz, remény, szeretet s a hit;
Megértik őt. Oh hogyne! hisz testvérek:
A haza földjét együtt müvelik...
- Nem, nem! ki hallja e dicső beszédet,
Tudja, hogy ez csak egy bölcstől telik.
Édesdeden csevegve, dalra kedve,
Kis gyermektábor veszi őt körül:
Csókolják kezét, botját emelgetve,
S vidámságuknak szive ugy örül!
Családapa ez ember bizonyára,
Hisz ugy szeretik őt a gyermekek!...
- Nem, nem! mert néki soh’ sem volt családja:
Szivén nem táplált ily érzelmeket.
És mégis... igen! családapa volt ő!
A leghűbb, legjobb, aki szeretett,
Milyet nem szülhet sok, sok emberöltő:
Családul birván – egész nemzetet!
A földmivessel müvelé a földet;
Az iparossal együtt dolgozott;
Ő mindnyájukkal mindig együtt érzett:
Igát, koszorut együtt hordozott.
A gazdagok mellette mind szegények,
Arany-ezüstje bár nem volt neki;
De drága kincse szíve s nagy lelkének
Hazáját, népét szabaddá teszi;
Az érdemrendet nemes kebelére
Királya s népe együtt tüzte fel:
Közbizalom ez dicső jellemébe’ –
Ily „rend” a csillagok közé emel.
Már csillag ő, mindnyájunk édes atyja!
Ki eltávozott s köztünk mégis él;
E népet ő mert soha el nem hagyja;
A hazát látjuk lelke fényinél,
A hazát,melynek elborult egére
Egy szebb jövőnek vivta hajnalát...
Oh jöjjetek mindnyájan ünnepére:
Áldjuk a bölcset, a hon nagy fiát!
Forrás: Deák-album – Emlékkönyv – Franklin-Társulat Magyar
Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Budapest, 1876.
