Millió szem van
reád függesztve,
Nagy naponak méltó
hőse te!
Győzni fog-e veled
a szent eszme,
Melyen csügg egy
nemzet élete,
Melyért hajdan
szive, vére omlott,
S a melyért ma
lelke ég, sajog,
A mért gondban
annyi honfi-homlok,
Féltett kincsünk:
törvény és a jog?!
Mit apáink vérükön
szereztek
S a mi bennünk
vérré változott,
A mért hordtuk
eddig a keresztet
S nem volt érte sok
az áldozat;
Azt kivánják, hogy
a szent törvények
Lapjait széttépje
önkezünk –
Őseink a sírból
feltörnének
S önön sírunk
gyúlna ellenünk!
Ez az ország
legerősebb vára,
Hol a népben nem
siratsz rabot;
Népnek, kit szánt
isten sok próbára,
Jobb védelmet már
nem adhatott,
S a ki minden
szivet összefüzöl,
Bölcs mester, kit
mindenki megért,
A ki bőven nyertél
égi tűzből,
Nem küldhetett
nálad jobb vezért.
Ím, azok, kik
lelkökből követnek,
Itt küldik a
legméltóbb adót;
Vidd magaddal
szivét a nemzetnek
S kináld véle az
uralkodót.
Mondd, hogy a nép
visszaváltja ezzel
Azt, mért hajdan a
sikra kiállt,
Mondd: fehér ez
minden hadsereggel,
Ha magába zárja a
királyt.
S ha esküje az
uralkodónak
Önt lelkünkbe újult
életet;
Hol gyász van ma, vigasság
lesz holnap,
Viszatér a béke,
szeretet, -
Ünnepet ül a föld
és a tenger,
A törvény s jog
győz, virul, tenyész;
A király lesz első
magyar ember!
S a második, bölcs
vezér, te lész!
Forrás: Deák-album – Emlékkönyv – Franklin-Társulat Magyar
Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Budapest, 1876.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése