Szabadság anyja, ősi ház,
Oly pusztán állsz és komoran,
Szivednek öröme,
Az élet merre van?
Hol vannak a dicső fiuk? E zengő madarak,
Kik télben oly hidegben is,
Dalt s lángot hoztanak?
Hol a zengő nép anyja? hol
A lelkes jó barát?
Ki mint sugárit fenn a nap,
Jó tanitványinak
Lelkének sugárit
Örömmel adta át?
Hol e falak beszédes népe, hol?
Egy élő lelket nem lelek sehol.
Elmentek ők; sugalmak vonta el,
Oly jól esik, hogy e ház oly halott,
Pirulnék hogyha volna benn
Egy férfihang, egy ifju volna ott.
Mit ér a könyv és a tudomány?
Mit ér ha népes lesz e ház?
Ha benn az ész és gondolat
Még jobban lealáz.
Áldjon meg ég derék fiuk!
S minél korábban hozzon el;
Majd ujra felvidul e fal,
Majd mindenik magáról
Egy hős dalt énekel.
Hadd álljon pusztán most e ház,
Megjön gyakorta lelketek,
Büszkén beszélnek e falak,
Mind a csatára mentetek...
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése