Szász Károly: Deák sírja

1.

Ki alszik itt e néma sír ürében?

- Röpülj tovább, vándor szellem, ne kérdd!

De járj be minden helyet földön, égen,

Hasitsa zúgó szárnyad át a tért,

Hol egy szem ég a fájdalom könyében,

S oltár előtt hol megtörik könyében,

S oltár előtt hol megtörik a térd,

Hol koszorúkat tesznek szent sírokra

S köny-terhitől hajol a cyprus bokra;

2.

Járd bé a mult s jelen minden határát,

Hol annyi népet elsöpört a vész;

Hol Athén romba dőlve őrzi várát,

S Karthágo dűlt kövén zöld moh tenyész,

Rómáról hirt hol elhaló sugár ád,

S Napoleon nagysága ködbe vész;

Hol nagyjainak Albion pantheont rak,

S szabadság áll őrt Sírján Washingtonnak;

3.

Vedd számba mind a sírokat,melyekben

A hűk, nagyok, jók szive porladoz,

Eget verő gúlákban, vagy jeletlen,

Kiket nagyokká tőn kard vagy koboz;

S míg alszanak koszoruval fedetten,

Örök hir jár el sírjok álmihoz;

Kik, halva bár, emlékök el nem veszhet,

Mert törvényt hoztak, országot szereztek;

4.

S ha lelsz csak egy sírt, annyi millióból,

Melynek tövén nem mer verődni gaz,

Melyen egyetlen könyben sem csalódol,

Mert mindamennyi átérzett s igaz,

A mely előtt nagyság s idő meghódol,

S virági harmatában a vigasz

A kép szürődik szennytelen tisztára,

Hogy dicsfényének nincsen semmi árnya;

5.

Mert a kinek hamvát ott hant takarja:

Nagy volt, midőn letörpült a jelen,

És tört hajót vezetve biztos karja

Révpartra vitte zúgó tengeren,

S míg salakját az örvény fölkavarja,

Ő tiszta, hű maradt s önzéstelen,

S megmentve mind, mit mások eldobának:

Részt sem kivánt a megnyertből magának;

6.

Ki nagyságát nem vér árán szerezte,

Hatalmát nem raká csonthalmokon,

Mi mást kevert, őt naggyá honja veszte

Tevé – „mert néked élni kell o hon!”

De lángszavát, nem lévén fúlánk közte,

A  hatalom sem veheté zokon;

És a jogot, habár fegyver vevé el,

Eszével vivta vissza s jellemével;

7.

Ha lelsz ilyen sírt: hozz egy fűszált róla,

Mit áldó köny, de vér nem öntözött,

S mi odaadjuk érte e sírról a

Legszebbik koszorút ezer között,

A tisztelettől s bútól meghajolva

Mit egy királyné keze kötözött,

Min egy megmentett hon csüng égi hittel:

Ha van szentebb sír ennél, oda vidd el!

Forrás: Deák-album – Emlékkönyv – Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Budapest, 1876.