I.
Nincs már hova lennem
Kegyelmes istenem!
Mert körülvett engem
Szornyü veszedelem;
Segedelem
Légy mellettem,
ne hagy megszégyenednem!
Vagy ha azt akarod,
Hogy türjem ostorod;
Csak rút szégyentől ódd
Fejemet, ha bántod,
Halálomat
Inkább elhozd,
Hogy nem rútíts orczámat.
Áldj meg vitézséggel
Azjó hírrel névvel,
Hogy szép tisztességgel
Mindent végezzek el;
Öltöztess fel
Fegyvereddel,
Jó észszel, bátor szivvel!
ne gyalázzon engem
Kevély ellenségem.
Te légy uram velem,
Jótévő istenem;
Nagy szégyenem
Ne viseljem
Tovább, s ne hagyj elesnem.
Kiért dícsirhessen
Lelkem mindenképen,
Hogy mindenek ellen
Megtartottál épen.
áldott isten
Hála legyen
Néked örökké. Amen.
II.
Adj már csendességet,
Lelki békességet,
Menybéli úr!
Bújdosó elmémet,
Óvd bútól szívemet,
Kit sok kín fűt.
Sok ideje immár,
Hogy lelkem szomjan vár,
Mentségére;
Ne hagy, őrizd, ébreszd,
Haragod ne gerjeszd,
Vesztségére.
nem kicsiny munkával,
Fiad halálával
Váltottál meg:
Kinek érdeméért
Most is szükségemet
Teljesitsd meg.
Irgalmad nagysága,
nem vétkem rútsága,
Feljebb való:
irgalmad végtelen;
De bünöm éktelen,
S romlást valló.
Jóvoltod változást,
Gazdagságod fogyást
Érezhet-é?
Ki engem, szolgádat,
Mint régen sokakat,
Ébreszthet-é?
Nem kell kételkednem,
Sőt jót reménlenem,
Ígéd szerént.
Megadod kedvesen,
Mit igérsz kegyesen,
Hitem szerént.
Nyisd fel hát karodnak,
Szentséges markodnak,
Áldott zárját:
Add meg életemnek,
Nyomorult fejemnek
Letört szárnyát.
Repűlvén áldjalak,
Élvén imádjalak
Vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván
Haljak meg, nyugodván
Bűnöm kívül.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 74-75. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése