Ez a helyzet. Mit meséljem nektek,
Barátom ügyvédnek ment, én pedig mérnöknek.
Apánk megírta: Nem vagyunk bővében a pénznek...
Sebaj, diplomáink egy vagyont megérnek...
Visszaadunk mindent még mielőtt nélkülöznének...
És most... itthon vagyunk mind a ketten...
Meguntuk az álláskeresést, amúgy se találnánk,
Délelőttönként kinn állunk az utcán, sétálunk...
Harangszókor szégyenkezve megyünk ebédelni... haza.
Géprajzom és néhány nagyszerű tervem fiókban hever
Hónapok óta elő se veszem őket, haszontalanok,
Ügyvédbarátomtól néha kérnek ingyen tanácsot...
És ő szívesen adja, neki ez nem kerül semmibe...
Mégis azt érezzük mi ketten... Sokan ketten...
Mi vagyunk igazán tanácstalanok.
Forrás: Híd, I. évf.
1934. 3. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése