Ott ül a friss köny még a nemzet arczán,
Mit TOLDY és KEMÉNY-ért hullatott;
Még sajg a sziv, a szörnyü bánat harczán:
Néhány rövid nap, s ilyen két halott!
Kezünkben el sem égett még a fáklya,
Fohászunk el nem érte az eget...
Már öltünk gyászt
ak ettős gyászruhára
Sirunk a könyre
ujabb könyeket!
Lesujta már az első
veszteség is,
A második halál
porig nyomott;
Elég a bú, a gyász
egy nemzedékig,
Elég egy századnak
ily két halott!
Nem uj nekünk már
semmi sors csapása,
A veszteség, a kín
nem uj nekünk:
e most megáll a
szivünk dobbanása:
Isten atyánk! mi
szándékod velünk?
Tán nem mindennek
fájt a kettő veszte,
Maradtak itt-ott
könytelen szemek?
Míg ezrek sirtak a
halál kereste:
A milliókat hogy
rikassa meg?
A harczi vész
megkimél egy vidéket,
A tűz, a víz kihágy
egy-két lakot;
Hogy minden házra
hozzon veszteséget:
A bölcs, a nagy
DEÁK FERENCZ halott!
És száll a szó és
száll a hir lesujtva,
Meghajlott fővel
áll ifju s öreg:
A szóló sir, a
halló tulzokogja:
Az ő halottját hogy
nevezte meg!
Mint áradat, mint
jelző-tűz a bérczen
Ugy száll a
gyász-hir végig a hazán,
Mindenki várta s
nem volt senki készen
Bút osztani s
osztozni más baján.
Mély részvét száll a király ajakára,
Igy látva nemzetét siralmasan;
Könyezve pillant ez király-urára,
Hisz a királynak is halottja van!
A pap imája fuldoklásba vész el,
A sirásó nem birja a kapát,
Megtörli arczát reszkető kezével;
Nehéz dolog temetni az apát!
Nem adtak ily koporsót még a földnek,
- A föld a négy folyam között remeg;
Melyet csupán temetkezők kisérnek,
S nincs félrokon, bucsuztató sereg,
Nem ástak még ily sírt a magyar földbe,
Nem ástak ilyen mélyet, széleset,
A melyben elfér dísze, büszkesége,
Melynél az összes nemzet könyezett.
S a míg a nagy halottat igy siratja,
Az égre könyes szemmel föltekint:
Köszönjük néked mindeneknek atyja,
Köszönjük isten néked ezt a kint!
Köszönjük, hogy mienk volt eddig élve,
Köszönjük, hogy mienk a nagy halott,
Mert el nem adnók semmiért cserébe
E drága sírt s ez égő bánatot.
Forrás: Deák-album – Emlékkönyv – Franklin-Társulat Magyar
Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Budapest, 1876.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése