2018. máj. 19.

Mészáros Sándor: Esti dal



Annyi szépségből nem maradt meg semmi,
Csak a rablókéz barázdás nyoma.
A körvonal nem az a drága főn már,
Sem a diadém, a hajkorona.

Dússötét lomb, minő a sphinxé,
Ma gyér, fakó. S a királyi szemek
Tört üvegként egy  elmúlt messzeségből
Még felgyúlnak, még átmerengenek.

Még ő az arc. De már mintáz a Semmi,
Rakja föl rajt a mohaszürke színt,
Míg fölmerül egy nap a sárga puszta
S a homokon a rom. egy drága sphinx.

Forrás: Napkelet 1. köt. (1923.) 4. sz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése