Reformkorunknak, a nemzeti
öntudatosodás és polgárosodás korának érdemes költője volt Czuczor Gergely,
akinek költői működése, a nagy különbségek ellenére is, mutat bizonyos
párhuzamos vonásokat a nálánál 16 nappal idősebb nagy pályatárséval, Vörösmarty
Mihályéval. A hexameteres nemzeti eposszal kezdte ő is pályáját, azután részt
vállalt az aurorások, később athéneisták, a magyar romantikus költői csoport
küzdelmeiben, ellenfelei ugyanazok voltak,mint Vörösmartyéi, csak ezek Czuczor
szerzetestanári helyzetét felhasználva többet árthattak neki, mint
Vörösmartynak. Czuczor lírájában is megszólalnak bizonyos témák, melyek
Vörösmartynál is szerepelnek, Czuczor is magáévá tette a romantikusoknak a
népiesség felé forduló irányát, e téren, legalább az ilyen jellegű alkotásainak
számát tekintve, túl is haladta nagy pályatársát. politikai elveik is általában
egyeztek, a nemesi reformliberalizmus elveit vallották, a forradalmat, bár nem
készítették elő, de vállalták, sőt Czuczor forradalmi versében, a Riadóban tovább is ment, mint
Vörösmarty Harci dalában, mégpedig
nemcsak a politikai bátorság, hanem a művésziesség tekintetében is. A kor poeta
minorjainak sorában tiszteletreméltó hely illeti meg őt, s ha nem is tudta
megközelíteni Vörösmartyt eszmei és művészi gazdagság és egyetemesség
tekintetében, méltán megérdemli, hogy világirodalmi szintű nagy költőnk
december 1-i 175. évfordulója után az övéről is megemlékezzünk.
