Gróf Teleki Ferencz: Sz. Dávid éneke a sorsról

ZSIDÓ NYELVBŐL, EUPHRATNAK SAUL NEVŰ SZOMORÚ JÁTÉKÁBÓL

Lelkem! élted mért töltöd el

Fanyar bánat képeivel?

Mért kinozod magadat?

Nem rebegsz-e Isteneddel,

Midőn zúgva perlekedel,

Ha átkozod sorsodat.

Elragadva, halld mint megyen

Hárfám hangja völgyön hegyen,

Édest fejtve mikor zeng,

Seraphinok énekéhez

Hasonlólag fennterjedez

S világokba általleng.

De kellemi enyészlenek,

A hurok ha rendetlenek

S felbontva az egyezés,

Szivet fület bánt a hangzat,

Ha titkos bájt nem osztogat

Ujj végéről a pengés.

Így a sorsban sok megsérti

Szivünket, mert jól nem érti

Elménk, titkos kötését.

Nyugodj meg hát lelkem ebben,

Összhangzat van az egészben;

Imádd az ÚR végzését.

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.

Gróf Teleki Ferencz: Vigasztalás

BÜRGER UTÁN SZABADON

Te! kit sokszor kimondhatlan

Fájdalomba merít az,

Hogy ok nélkül a méltatlan

Irigy nyelve rágalmaz.

Halld barátod enyhe szavát,

Midőn vérez a marás:

„A gyümölcsnek is csak javát

Szokta rágni a darázs.

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.

Gróf Teleki Ferencz: Rozáliához

GYENGÉLKEDÉSEKOR

Szelíd Rózsa! ki szép neved

Vőd a tavasz kezéből,

A Teremtő külde téged

Angyalai köréből.

Liliommal vetélkedő

Ifjúságod harmatja.

S most ah, kedves! hogy szenvedő

Orczád azt mint borítja!

Nagy ragyogó szemed tüzét

A szelídség emeli,

Mindent győző hatalmát, két

Pillantója neveli.

Fejér arczod árnyékozó

Setét bársony hajadnak

Minden fürtjén, kivigyázó

Szerelemkék lappangnak.

Szép, ajakid mosolygása.

Boldog a ki látja ezt,

Mint a hajnal hasadása

Minden csendet felébreszt.

Ha állsz dísszel és keccsel bír

Illő deli növésed:

Ha jársz mint a könnyü zefir

Suhog lebeg lépésed.

De felejti kellemeit

Gratiájit testednek,

A ki tudja érdemeit

Szép érzésü szivednek.

Mert olly bőven a mit oszta

A kedvező sors neked,

Azt még felebb haladtatta

Neveltetési éked.

Szép bimbait bő kezével

Adá hinté az ég rád,

S virágzatba bölcs eszével

Fejtette ki jó anyád.

Nincsen szózat melly festhesse

Tökéletes képedet;

S nincsen kebel melly nézhesse

Mozdulatlan, kecsedet.

Angyal! kiben a szép lélek

A szép testet emeli,

Nemes szíved a míg élek

Lelkem híven tiszteli.

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.

Gróf Teleki Ferencz: Imádság

Előtted, kié menny, föld, s a csillagos ég,

Borulok le forrón szerető szívemmel,

Hozzád foghatatlan szentséges Istenség!

Emelem tégedet kereső lelkem fel.

Kinek mérhetetlen bölcs általlátása

Számtalan világnak rendelt útat mére,

És kinek atyai hív gondoskodása

Vigyáz az egy napot élő férgecskére,

Téged oh imádott s szeretett jó atyám!

Buzgón hiszen szívem és örömmel vall szám.

A Te teremtésed s gyermeked vagyok én

Szentséges képedre alkottál engem Te!

Boldog az én lelkem mert Téged megértvén,

Szerető védelmét benned megismérte;

A mit hozzád érzek azt szó fel nem éri,

Nagy uram! hív atyám! alkotó Istenem!

De mindent átlátó szent szemed isméri,

Hogy kész vagyok neked áldozni mindenem.

Oh tekints hát most rám irgalmad szemével.

Midőn gondolatim hozzád emelem fel.

Minden szépnek s jónak teremtő kútfeje!

Feléd törekedik tisztult akaratom,

De ah igen gyenge lágy szivem ereje

Midőn el elragad földi indulatom.

Éltessed jó atyám szent lelked lelkemben,

Hogy a jót áltlássam s kövessem örömmel;

Légy gyámol vezérem hánykodó éltemben,

Hogy jó gazda légyek e földi időmmel,

S feláldozván képzelt mulandó kényeim,

Az örökös legyen azok helyett enyim.

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.

Gróf Teleki Ferencz: Mi könnyebb?

Tiszta forrást, melly belé folyt

Öblébe a tengernek,

Minden cseppig elválasztva

Majd könnyebben kimernek;

Mint e világ közepéből

Lelhetni csak egy szivet,

Kinek holtig, ábrázatja

Soha kettős színt nem vet.

Ceylon gyöngyös szigetének

Halásza feltalálja

Majd hamarább azon szemet,

Melly a gyöngyök királya.

Mintsem hogy csak egy szivvel bár

Egyesülj olly érzéssel,

Kivel, akárhogy jár sorsod,

Szent lánczod nem szakad el.

Hogy a fenyő czedrushoz ér

Azt hamarább meglátod,

Mint bár hosszas életedben

Csak egy igaz barátod.

Szépet másnál s hűt ne keress,

Ha kerested hadd abban, -

A szép s hű csak úgy sükeres

Ha felleled magadban.

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.

Gróf Teleki Ferencz: Mi?

Sokszor kérdem tusakodva

Mikor ülök gondolkodva,

Emmi? vétek-e vagy nem,

Hozzád titkos szerelmem?

S azt állitja mindig eszem,

Hogy ezzel én nem vétkezem,

A minek az megvallja:

Kinos kedves nyavalya.

Hogy ez teher s gyógyíthatlan

Már az való s tagadhatlan,

De nyavalya és vétek,

Hogy mindegy, ne higyjétek.

Gyógyulásom be szeretném!

Csak orvosom fellelhetném.

De ezeret kérdezek

S még is vakon evezek.

S ha gyógyulnom lehetetlen,

Ne légy te is olly kegyetlen,

Oh imádott tündér leány!

Lehetetlent ne kívánj!

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.

Gróf Teleki Ferencz: Álom

Midőn terhes esetemmel

Nyugtom fel nem találom,

Hozzád jövök kérésemmel,

Csendesits le jó álom.

Csendesitsd le bájlásoddal

Kinnal teljes mellemet,

Édesdeden fátyoloddal

Fedd el könyes szememet.

Setét szárnyad árnyékában

Képedet ha ölelem,

Nyájos álmok országában

Kért nyugalmam fellelem.

A mit a sors vad végzése

Olly irigyül megtagad,

Ecsetednek bájfestése

Ahhoz játszva felragad.

Édes álom! e versében

áldoz neked egy bús szív,

Kinek zajos életében

Egyedül te vagy még hív.

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.