Sokszor
kérdem tusakodva
Mikor
ülök gondolkodva,
Emmi?
vétek-e vagy nem,
Hozzád
titkos szerelmem?
S azt
állitja mindig eszem,
Hogy
ezzel én nem vétkezem,
A
minek az megvallja:
Kinos
kedves nyavalya.
Hogy
ez teher s gyógyíthatlan
Már
az való s tagadhatlan,
De
nyavalya és vétek,
Hogy
mindegy, ne higyjétek.
Gyógyulásom
be szeretném!
Csak
orvosom fellelhetném.
De
ezeret kérdezek
S még
is vakon evezek.
S ha
gyógyulnom lehetetlen,
Ne
légy te is olly kegyetlen,
Oh
imádott tündér leány!
Lehetetlent
ne kívánj!
Forrás:
Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei
Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése