GYENGÉLKEDÉSEKOR
Szelíd
Rózsa! ki szép neved
Vőd a
tavasz kezéből,
A
Teremtő külde téged
Angyalai
köréből.
Liliommal
vetélkedő
Ifjúságod
harmatja.
S
most ah, kedves! hogy szenvedő
Orczád
azt mint borítja!
Nagy
ragyogó szemed tüzét
A
szelídség emeli,
Mindent
győző hatalmát, két
Pillantója
neveli.
Fejér
arczod árnyékozó
Setét
bársony hajadnak
Minden
fürtjén, kivigyázó
Szerelemkék
lappangnak.
Szép,
ajakid mosolygása.
Boldog
a ki látja ezt,
Mint
a hajnal hasadása
Minden
csendet felébreszt.
Ha
állsz dísszel és keccsel bír
Illő
deli növésed:
Ha
jársz mint a könnyü zefir
Suhog
lebeg lépésed.
De
felejti kellemeit
Gratiájit
testednek,
A ki
tudja érdemeit
Szép
érzésü szivednek.
Mert
olly bőven a mit oszta
A
kedvező sors neked,
Azt
még felebb haladtatta
Neveltetési
éked.
Szép
bimbait bő kezével
Adá
hinté az ég rád,
S
virágzatba bölcs eszével
Fejtette
ki jó anyád.
Nincsen
szózat melly festhesse
Tökéletes
képedet;
S
nincsen kebel melly nézhesse
Mozdulatlan,
kecsedet.
Angyal!
kiben a szép lélek
A
szép testet emeli,
Nemes
szíved a míg élek
Lelkem
híven tiszteli.
Forrás: Gróf Teleki Ferencz
versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar
Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése