2014. nov. 27.

Gróf Teleki Ferencz: Rozáliához


GYENGÉLKEDÉSEKOR


Szelíd Rózsa! ki szép neved
Vőd a tavasz kezéből,
A Teremtő külde téged
Angyalai köréből.

Liliommal vetélkedő
Ifjúságod harmatja.
S most ah, kedves! hogy szenvedő
Orczád azt mint borítja!

Nagy ragyogó szemed tüzét
A szelídség emeli,
Mindent győző hatalmát, két
Pillantója neveli.

Fejér arczod árnyékozó
Setét bársony hajadnak
Minden fürtjén, kivigyázó
Szerelemkék lappangnak.

Szép, ajakid mosolygása.
Boldog a ki látja ezt,
Mint a hajnal hasadása
Minden csendet felébreszt.

Ha állsz dísszel és keccsel bír
Illő deli növésed:
Ha jársz mint a könnyü zefir
Suhog lebeg lépésed.

De felejti kellemeit
Gratiájit testednek,
A ki tudja érdemeit
Szép érzésü szivednek.

Mert olly bőven a mit oszta
A kedvező sors neked,
Azt még felebb haladtatta
Neveltetési éked.

Szép bimbait bő kezével
Adá hinté az ég rád,
S virágzatba bölcs eszével
Fejtette ki jó anyád.

Nincsen szózat melly festhesse
Tökéletes képedet;
S nincsen kebel melly nézhesse
Mozdulatlan, kecsedet.

Angyal! kiben a szép lélek
A szép testet emeli,
Nemes szíved a míg élek
Lelkem híven tiszteli.

Forrás: Gróf Teleki Ferencz versei, ’s nehány leveléből töredékek – Kiadta Döbrentei Gábor Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése