Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám nyílnak:
Meglátnak az én cimboráim,
Nagyon holdas most minden éjjel.
Lédám, meddig tart a bujósdi,
Ez az ős, hunyó, csalfa játék?
Tudom, hogy a nyomomban vannak
S nem szabad nyögni, sírni, szólni.
Szomorú, zöld, nagy szemeidben
Dőzsölnek az én cimboráim,
Kikukucsgálnak, leskelődnek
A Mámor, a Halál s az Isten.
Ha akarják, szívemre szállnak,
Csókolj Lédám, semmivé csókolj.
Hogy hiába jöttenek légyen,
Ha ajkaid közt megtalálnak.
Forrás: Nyugat 1908. 11. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése