Mily
mozdulatlan a föld.
Mily
mozdulatlan az ég.
Csak
a szél száll szüntelen,
Nincs
egy helyütt soha.
Repíti,
kavarja itt lenn
A
levált falevelet.
Szárnyán
úsztatja tova
Ott
fenn a tépett felhőt.
Bizonyosság
a talp alatt.
Bizonyosság
a fej felett.
Mily
közel így a sír.
Mily
közel így az Isten.
Ülsz
mozdulatlanul
Lélegzetvisszafojtva.
Magadba
vagy kövülve
Mint
eleven szobor.
És
vége. Sóhajtottál.
És
mindig a sóhajod az,
Ami
kiszakít magadból
És
erre-arra sodor.
Már
szárnyára kapott.
Óh
nyugtalan áram, örök!
És
repül és repül a vágyad
S
örvénylik bánatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése