Kép forrása: www.szabadsag.ro
Kalotaszeg festői népviseletét, híres
varrottasait ki ne ismerné?
De ki ismeri ma már Kalotaszeg meleg szívű,
kedves, beszédes dalnokát? Hiába! hamar feledünk. Elfelejtettük Hory Farkast
is. Hiszen meghalt s mikor élt, akkor sem igyekezett síppal, dobbal, nádi
hegedűvel hirdetni a maga dicsőségét. Szinte félek kezembe venni a tollat, hogy
róla írjak. Vajon nem neheztel-é meg szelleme, hogy így ország-világ elé
hurcolom?
Nem Kalotaszeg, nem is Erdély szülötte. Mint
maga mondja Kótaj című versében:
Magyarország
az én kedves édes anyám,
Erdély
pedig szelíd felnevelő dajkám;
Gyermeke,
adósa vagyok mindkettőnek.
Később is, hosszú évek múlva, a férfikor delén,
szeretettel gondol szülőföldjére:
Mint
a gyermek, kitől sorsa messzi zárta,
Kegyelettel
gondol jó édes anyjára,
Kedves
szülőföldem veled ekkép állok,
A
kihez csatolnak boldog gyermek álmok.
Kebledrűl
a sors mint gyermeket vetett el,
S
mint férfi ölellek hű emlékezettel.
Felmerülnek lelkében a gyermekkor emlékei: a
szülői ház, a nagy eperfa; a kákástó, szárcsák s vadkacsák tanyája, partján a
kis csolnak; a gólyafészkes csűr, a búzavermek, a templom s az inogó harangláb,
az iskola s a roskadt papilak, a sós tó. Eszébe jutnak a víg kemecsei szüretek,
a kállai restauraciók, a kisvárdai cipó, a nyíregyházi vásárok, a kótaji puszta
és csárdája, meg Eszlár, a Tisza-parti kisfalu.
Kótajon született, Szabolcs megyében, 1813. okt.
31-én este 8 órakor. Apja Terebesi Hory (olv. Hóri) András, anyja Rácz Zsuzsa.
A Hory-család eredetileg Zemplén-megyei. A nemességet János kapta 1652-ben III.
Ferdinánd királytól. De már 1752. ápr. 28-án Hory András, György és Ferenc
eszlári lakosok és Hory János löki lakos a magok és fiaik nevében
bizonyáglevelet kérnek és kapnak Szabolcs megyétől régi nemességükről.
Költőnk apja is itt élt, mint jómódú birtokos,
gazdálkodva s mint fia írja Tompához című versében, nem sokat
adva a poétákra.
