Hory Farkas (1813-1872)

Kép forrása: www.szabadsag.ro

Kalotaszeg festői népviseletét, híres varrottasait ki ne ismerné?

De ki ismeri ma már Kalotaszeg meleg szívű, kedves, beszédes dalnokát? Hiába! hamar feledünk. Elfelejtettük Hory Farkast is. Hiszen meghalt s mikor élt, akkor sem igyekezett síppal, dobbal, nádi hegedűvel hirdetni a maga dicsőségét. Szinte félek kezembe venni a tollat, hogy róla írjak. Vajon nem neheztel-é meg szelleme, hogy így ország-világ elé hurcolom?

Nem Kalotaszeg, nem is Erdély szülötte. Mint maga mondja Kótaj című versében:

Magyarország az én kedves édes anyám,

Erdély pedig szelíd felnevelő dajkám;

Gyermeke, adósa vagyok mindkettőnek.

Később is, hosszú évek múlva, a férfikor delén, szeretettel gondol szülőföldjére:

Mint a gyermek, kitől sorsa messzi zárta,

Kegyelettel gondol jó édes anyjára,

Kedves szülőföldem veled ekkép állok,

A kihez csatolnak boldog gyermek álmok.

Kebledrűl a sors mint gyermeket vetett el,

S mint férfi ölellek hű emlékezettel.

Felmerülnek lelkében a gyermekkor emlékei: a szülői ház, a nagy eperfa; a kákástó, szárcsák s vadkacsák tanyája, partján a kis csolnak; a gólyafészkes csűr, a búzavermek, a templom s az inogó harangláb, az iskola s a roskadt papilak, a sós tó. Eszébe jutnak a víg kemecsei szüretek, a kállai restauraciók, a kisvárdai cipó, a nyíregyházi vásárok, a kótaji puszta és csárdája, meg Eszlár, a Tisza-parti kisfalu.

Kótajon született, Szabolcs megyében, 1813. okt. 31-én este 8 órakor. Apja Terebesi Hory (olv. Hóri) András, anyja Rácz Zsuzsa. A Hory-család eredetileg Zemplén-megyei. A nemességet János kapta 1652-ben III. Ferdinánd királytól. De már 1752. ápr. 28-án Hory András, György és Ferenc eszlári lakosok és Hory János löki lakos a magok és fiaik nevében bizonyáglevelet kérnek és kapnak Szabolcs megyétől régi nemességükről.

Költőnk apja is itt élt, mint jómódú birtokos, gazdálkodva s mint fia írja Tompához című versében, nem sokat adva a poétákra.

Hory Andrásnak és feleségének Farkason kívül még 8 gyermeke volt¹. Ő a hetedik, mégpedig burokban született gyermek.

Két nagy ok, hogy szerencsét jósolhassanak belőle jövőjére. Születése előtt való éjjel anyjának egy csomó libáját vitte el a farkas, így kapta a családban különben nem divatos Farkas nevet.

Kótajon töltötte költőnk gyermekéveit. De apja 1819. márc. 19-én élete 43-dik évében (szül. 1776. júl. 14-én) meghalt. Özvegy anyja a következő 1820-dik évben Tasnádra költözött testvéréhez, ki vagyonukat kezelte s szerencsésen el is kezelte. Az özvegy két év múlva férjhez ment s Nagykárolyba vonultak. De egy év múlva, úgy látszik, újra özvegységre jutván, Szilágy-Nagyfaluba, még megmaradt kisbirtokukra költöztek. Farkas 1823-ban ment a zilahi collegiumba, hol 1830-ig tanult. Innen került a kolozsvári ev. ref. collegiumba s 1831. júl. 7-én subscribált. Itt végezte azután a két-két évi philosophiai, jogi és theologiai tanfolyamot az 1836-37-dik iskolai évben. Kedves barátja volt különösen Bartha Geczi, Bartha Miklós országgyűlési képviselő apja. A boldog deákkor emlékei haláláig meg-megcsendülnek lelkében. Így Levél Nagy Péterhez (1860), Diák pályám című verseiben. (Kézirat²) Három évig volt osztálytanító meg kontra is. Közben rövid időre nagyobb utat tett. Olcsvai Ferenc barátjával utazott nagy vásáros szekéren Pestre s onnan Bécsbe. Pesten meglátogatta szeretetének, tiszteletének kiváló tárgyát, Vörösmartyt. Buzgón látogatták mind a  két helyen a színházakat, Ocsvai inkább az operai, Hory a drámai előadásokat. Nem volt semmi zenei értéke. De a drámát igen szerette s mindvégig nagy színházbarát volt. E szenvedélyének fölébredésére és erősbödésére befolyhatott az is, hogy anyjának egyik testvéré kedvelt kolozsvári színész volt. Iskolai esküdt korában is bajba keveredett, mikor a törvények ellenére nemcsak sűrűn járt színházba, hanem Egressy Gábor vendégszereplése alkalmával gyűjtött a diákok körében koszorúra, melynek átadásakor részt vett a tüntető nyilvános színházi ünnepségekben. Bécsben buzgón látogatta a Belvedert is s kifejlett benne a képek, szobrok iránt való szeretet.

Kolozsvárról szilágy-somlyai rektornak ment, de ott csak 3 hónapig volt. 1840. okt. 4-án megválasztották magyar-gyerőmonstori pappá³. Itt maradt állandóan haláláig.

1842-ben nőül vette Aumüller Rózát, egy Ausztriából ide szakadt s aztán egészen megmagyarosodott nemes család sarját. Aumüller Károlynak volt tanítója s így ismerkedett meg testvérével, a szép, kedves Rózával. Boldogan, példás családi életet éltek.

Horynak nincsenek tulajdonképpeni szerelmi dalai. Hisz igazában későn, meglett férfikorában lépett fel az irodalomban. Írogatott ugyan már deákkorában is s az iskolának neves poétája és szónoka volt. Sőt az Athenaeumban (1840, I. 603.) megjelent Ő a templomban című kis szerelmi dala, a Reményben, Kölcsey, A fellengző rab, Alpári gyűlés (1840. évf.) A föld álma, A kis síró (1841. évf.). De ezek csak ifjúkori kísérletek, egészen más modorban, mint ahogy a későbbi Hory ír. Le is teszi a tollat és csak később ragadja ismét fel. Megírja az Uj iparág című tréfás kis költői elbeszélését. Mint maga mondja csillag alatt: E megtörtént tény kidolgozásának jól fogadtatása ösztönzött többi műveim költésére. A bajusz modorában van írva. Egy leány felakasztja magát a körtefára. Az átkozott fát ki kell vágni, tűzre vetni. Ám egy furfangos ember megvásárolja, elviteti; leveszi a kötelet, mert akasztott ember kötele bűbájos. Hiszen:

Ki ellenét

Morzsolni szét

Bűverőt vél benne venni;

Ki párjának,

Megúntjának

Altatóját sejti nyerni;

A kis lány benne azt nézi,

Hogy hőn ölelt babájába,

Ki bele bódúlt más lányba,

A szerelmet becsempészi;

A kocsis ezt azért mondja

Annyira kivánatosnak,

Mert rest lovát ezzel fogja

Idomitani tátosnak;

A pakulár

Csak azért jár

Egy iznyijét kapni ennek,

Hogy iker bárányi lesznek.

Hát a méhész?

Hogy mind elvész

A vidék méhe s neki

Kádakkal ömlik méze ki.

Darabonként eladja, mindig ujjal pótolva az elfogyottat. Így gazdagszik meg.

Ötletszerűleg beküldte versét a Vasárnapi Ujsághoz. Megjelent az 1856-diki évfolyamnak második számában. Pákh szerkesztő csillag alatt azt írja:

„Olvasóinkat figyelmessé tesszük e versre, melyet szerzője oly ügyesen dolgozott ki, miszerint neki e genrehez szerencsét kívánhatunk.” Így kezdett aztán írni komolyan családos ember korában. Ifjúkori szerelmi versikéi, Három az isten igaza című verse, melyben azt mondja, hogy kétszer csalódott, megkísérti harmadszor, valamint a Szerelem és vajaskenyér-ben megénekelt diákszerelem is aligha való élményekből sarjadtak. Úgy látszik, neje volt az ő első és utolsó, egyetlen szerelme. Nőmhöz című versében a hű nők nű példányának nevezi s azt mondja:

Nem, azt nem lehet leírni,

Ki vagy nekem áldott lélek.

Tartozásom lefizetni

Neked nem birom, míg élek.

Szerelmednek tengerével

Elborítád ifjúságom,

Lelkem megvevéd magadnak

Fogyhatatlan szívjóságon.

Ha öröm ér, mint a gyermek,

Szívrepesve örülsz velem.

Az örömnek kéjpoharát

Kétszerezve töltöd nekem.

Ha a búnak terhe kínoz,

Részvétlenül azt nem nézed,

Könnytől ázott csókjaiddal

Gond redőim elidézed.

Sokszor álltam a kétségek

Tengerének partja szélén.

S egy szó tőled túl röpített

A sodró örvény veszélyén.

Fogyhatatlan gondjaidnak

Bére házam nyugodalma,

Melyek nélkül a zavarnak

Volna benne dús uralma.

Mert míg engem hajlamom vonz,

S el – kiránt a ház bajából,

Minden vész válladra gördűl,

Nagyjából és aprajából.

Édes anyja, hű dajkája

Gyermekeimnek, gyermekidnek.

E terhes – édes gondosság

Koronája érdemidnek.

Ennyi hűség, ennyi jóság

Nincs tenéked megfizetve.

Mint selyembogár gubóban,

Jóságodba vagy temetve.

S míg jóságod selyemszáli

Gyönyört s áldást osztnak másnak,

Nemes lelked boldogítja

Ihlete az öntudásnak.

Az utolsó s legjobb versem-ben is (kézirat) bánja, hogy pappá lett e pénzért hazudozó, szenteskedő, nyegle korban, mikor hiába  hinti el a pap az erény magvait, mint ő is negyed fél évtizeden át. Bánja, hogy versíró lett. Nyugodtabban szállna sírjába, ha minden verse egy csomóban előtte volna s megégethetné. De áldja a sorsot, hogy becsületén sohasem esett csorba. És:

Szeretem s áldom érte Istent,

Hogy oly élettársat adott,

Ki boldogságomat munkálni

Vég percéig nem lankadott.

Kis családom gyémántja volt e

Női erény mintaképe,

Kinek halála boldogságot

S reményt bennem széjjel tépe.

Vele veszve lett mindenem,

De emléke édes nekem.

Mikor Kilyén Ferenczhez írt versében, ki őt szólítja fel, hogy menjen vele leánykérőbe, a nős életet dicséri, ez nála nem üres szólam, hanem tapasztalaton alapuló mély meggyőződés. E jó nő nem csak szerelme melegét árasztotta férjére, nem csak őrangyala volt családjának, hanem vagyonosodásuknak is fő-főeszközlője. A monostori eklézsia nem rossz eklézsia. Ma is másod osztályú. Emellett örökölve a nagyfalusi birtokrészt, azt eladták s magyarvalkói kis havasi részüket is s Momonostoron fektették be. Hory kezelte a Kemény-család havasát is, amiből szintén szép jövedelme volt. Neje kiváló jó gazdasszony és gazda. Ő vezette az egész gazdaságot. Férje csak kedvtelésnek élt, pomologizált. Nagyon szeretett volna szőlőt termeszteni. Sokat fáradozott, de nem sikerült. Ám azért szüretkor vett egy-egy szekér szőlőt, fuszujka-karókra kötözgette s szüretet rendezett a gyermekeknek. Egy ismeretes adoma kering gazdai élesszeműségéről. Egyház látogatásra indult. Befogat két lovat. Felesége mondja, hogy fogasson be hármat, nagyon rossz az út. De ő ellenezte. Miért terhelné szegény paptársait három ló eltartásával? Felesége titkon mégis befogatta a harmadik lovat. Mikor napok múlva hazatért, elégülten mondta: Úgy-e feleség, három lóval is jól megjártam az utat?

A régi paplak 1852 táján leégett. Új telket vásárolt az egyház a templom mellett Kemény Imre örököseitől. Ez egy különködő báró volt, aki gyönyörködött a békabrekegésben s e célra külön békástavat készíttetett. Új házat is akart építeni, de mikor a falak már készen voltak, abbahagyta. Így romladozott aztán, míg az egyház megvette a Kabós János-féle kastélyszerű szép házat, kertet s a hozzá tartozó földeket. Eben a sajátjában lakott úri kényelemben, el-ellátogatva négyes fogatán barátaihoz.

Boldognak érezte magát családja körében. Öt gyermeke volt. De Giza (sz. 1844. márc. 20-án) születése után nemsokára meghalt, amint az anyakönyvbe jegyezték: csak 6 órákat élt. Farkas (sz. 1844. dec. 31-én) három éves korában (1848. jan. 1.) halt meg skárlátban. Ehhez már emlékek kötötték az apát. Nem tudta feledni. A halotti anyakönyvbe bevezetvén elhunytát, e sorokat írja:

Ki írja le az apának

Szivet metsző mély bánatát,

Midőn halottúl jegyzi fel

Gyönyörű kedves magzatát?

Korán fejlett bájos virág!

Virúltad mily kurta vala,

Oly hosszú és örök éber

Szüleid méltó bánata.

Őt siratja Kis fiam halálára című 3 dalában: Kórágyánál, Gyászpadnál, Sírjánál, valamint a Szép kis angyal címűben. A cinteremben temettette el, fájdalommal emlékezett rá mindvégig, még haldokolva is. Etelka (sz. 1843. máj. 28.), ismert jeles írónőnk a híres varrottas felfedezője, diadalra juttatója s Kalotaszeg áldott jóltevője, ki 1862. okt. 8-án ment férjhez Gyarmathy Zsigmondhoz, különösen kedveltje volt apjának. Ő volt az első gyermek, mindig apja közelében élt, míg a fiúk iskolában mentek csakhamar s elszéledtek. Bélának (sz6. 1846. jún. 1.), ki ma Kolozs-megye kitűnő árvaszéki elnöke s szintén jeles író, Vörösmartyt kérte fel keresztapjául. Vörösmarty 1847. okt. 24-én  írja: "Mi a keresztatyaságot illeti, reménylem, volt ön annyi bizalommal irántam, hogy nevemet válaszom nélkül is beíratta, mit ha elmulasztott, igen kellene sajnálnom, ha helyre hozni nem lehetne. Fogadja üdvözletemet és szerencsekivánatomat s adja által tisztelt nejének s mondja meg a most született kis honfinak, midőn megérteni fogja, hogy keresztapja nem adhat egyebet, mint azon óhajtásának kifejezését, hogy fáradatlan szorgalom, okos és becsületes munkásság által szerezhesse meg azon függetlenséget, mely szükséges, hogy magának jólétet biztosítson, hazájának hasznos szolgálatot tegyen.” Farkas 1848. okt. 31-én született, mint apja bejegyezte: a forradalom napjaiban.⁴

Gyermekein szeretettel csüngött, gonddal neveltette őket. Velök olvasgatott, kivált a nagy körtefa alatt a gyeppadon. Nekik szól a Bölcsődal, rólok kéziratai közt Az alkony című kedves családi kép. S még az ő kedvező anyagi viszonyai közt is töpreng:

Hogy tartlak el, mi lesz a sorsod,

Három szerette gyermekem?! (Főfájás.)

E kedves családi körnek képezte kiegészítő részét a két nagymama is. Hory anyja 1853. okt. 3-án halt meg 77 éves korában, felesége anyja, született Baranyai Rebeka, 1867. ápr. 1-én.⁵

Szerette Hory a barátságot, a társaságos élet szelíd örömeit. A faluban nem volt hozzá való úriember. Ott élt ugyan egy Kemény Domokos báró, szegény fazekas mesterember. Eszes, képzett, de elzüllött férfi, akivel csak ritkán lehetett érintkezni. Vendégszerető nyílt házat tartott, hol különösen nagy Farkas napokat szoktak ülni. Nem volt borivó, de a „nemzeti színjátékot” szerette. Ám nem volt szerencséje a kártyában, mindig veszített. Felfogadta hát, hogy nem játszik, csak Farkas napján. Ezt nevezték el barátai jubiláris ferblinek. Sok kedves jó barátja volt, kikkel el-eltréfálózott. Különösen kedveltek voltak azok a versei, melyeket az ún. közlegelőkön, a zsinati ebédeken olvasott fel s melyek aztán kéziratban mindenfelé elterjedtek. Ilyenek: Tiszteletbeli szakácsné, M(-iklós) M-(iklós) deprecatiója, Megkövetés, G. J. barátomnak Nagy-Baczonban, A bucsuvacsorán Nagy-Baczonban, Baló Béni Benkő Gyurinak a mennyből. Ebben Baló Béni bemutatja Kálvinnak az ismertebb erdélyi papokat, amint lakomáznak, tréfás jellemzések kíséretében. Bucsú a sucessiótól, Az utolsó közlegelőn, stb. 1871. jún. 5-én paptársaihoz írt egy csomó emlékverset kövön nyomtatva sokszorosított. Egész kis füzet zsinati tréfája van összeírva.

Mint pap, gondos hű pásztora nyájának. Maga mondja, hogy hol fehér homlokát felütötte a Vlegyásza, falva e hegy alá vonulva, küzd a hosszú télviharral. (Uj iparág.) Tompához írja:

Itt a havas alatt e rideg magányban,

Gyártok egy-két strófát törpe kis szobámban,

A holott kék ruhást hat hétig se látok,

Kivéve ha jönnek régi jó barátok.

Csodálkoznék, tisztelt collega, felettem,

Hogy a magyar nyelvet még el nem feledtem,

Ha látná, hol töltöm életem szebb részét,

Hiszem, fölébredne lelkében a részvét.

S így szólna: biz ez egy meddő élet, látom,

Ha szerét teheti, szökjék meg, barátom,

Fel is pakolnék én fürge gyermekimmel,

De lelkem egybeforrt szegény hiveimmel.

Akár merre mennék, akár merre járnék,

Jobb lelkű híveket sehol se találnék.

Merengő lelkemnek ez vigasztalása,

S igénytelen pályám némi kárpótlása.

Tréfásan ugyan néha ki-kikel sorsa ellen, pl. a Még egy olyan című versében is kötekedik a végzettel, hogy a medvék barlangjához jelölt ki állomást neki, Szibériát adott lakásul. De azért meg van elégedve. Szeretettel ragaszkodik a vidékhez is. A Vlegyászáról írja:

Lombkoszorús Erdélyt dél nyugatra

A havasok hosszú lánczolatja,

Örökzöld szegélyű fenyvesével,

Köti össze édes egy vérével.

Itt uralg az óriás Vlegyásza.

Jó és rossz napoknak kéje, gyásza

Ha derült és borúlt a hazára,

Jég szemével mindazt el-belátta.

S nem csoda, hogy agg feje megőszült,

Hol száz vihar és ezer veszély ült!

És nem csoda, hogy annyi könnyet ejt,

Oly könnyen ő tán, mint mi nem felejt.

Agg tövének kőszáli oldalit,

Midőn a vész elküldé napjait,

Zaklatott nép menhelyül szállta meg.

Kiméletesb volt itt a fergeteg.

Évek teltek és az évek során

Falvak keltek az őszhegy oldalán,

S a sivár hely lakottá változik.

Ki az, a ki oly könnyen megszokik?

Az ember e szoktatható madár,

Megszokja ez, ha börtön volna bár,

S űzd el kopár lakja zord öléből,

Zápor árad könnyező szeméből.

Alább meg a Valkó és Monostor közt meredő hegyről:

Egy pyrámid hegycsúcs néz az égre.

Menedékes a déli oldalon,

Nyolczvan ölnyi mélységgel éjszakon.

Feltünik, ha felhatolsz reája,

Messzi tájak szép panorámája.

S elmereng az ember gondolatja,

A rezgő lég oly szépen mutatja

A völgyeknek tündérhajú képét,

falunk s mezők szerte bolygó népét.

S ha szemeddel mindezt áthaladtad,

Minden oly szép s oly kicsiny alattad,

S apró tárgyak összes foglalatja

Az egészet mily nagynak mutatja! (Bitódomb.)

Monostor lakosságának egy része oláh s mikor Hory odament, már a magyarok közt erősen folyt az eloláhosodás. Ő felkeltette bennök a nemzeti öntudatot s buzgón ápolta. Lapot is hozatott s azt a népnek felolvasta, magyarázgatta. Hívei szerették, tisztelték, hozzá fordultak minden bajokban. Éppen így ragaszkodtak a tiszteletes asszonyhoz, aki minden alkalommal segítette őket, sőt maga volt a doktoruk, patikáriusuk is. Hory Farkasné buzgóságának érdekes emléke két elavult szószék-takaró, melyet az ő és testvére (Nyulas Miksáné Aumüller Pepi) indítványára az egyház buzgó női gyűjtés útján szereztek. A jegyzőkönyvben olvashatni: „A begyült pénzzel Hory Farkasné és Sinkó Péterné bemenvén Kolozsvárra, e díszes (ma már elavult) takarókat saját ízlésük szerint választották, kerülvén 102 Rf. és 20 krokba, váltó cédulába 1 frt. 60 krokkal számítva. Mely takarókat Hory Farkasné Etelka leánya közremunkálásával elkészítvén, azok 1858. évi aug. hava 15-én tartott cinfirmatiókor lepleztettek le.” Az adakozók névsora után Horynak következő sorai vannak sajátkezűleg beírva:

Jó olvasó, ki majd eljősz

Ide, a hol én már vagyok,

Hozz hírt, hogy a hit és remény

E szent egyházban mint ragyog

Virágait öntözgetém,

Éldenjének gyümölcseit.

Megóvja hiveit az Úr,

Halálomig táplált e hit.⁶

Egyszerű hangon, népies nyelven tartott egyházi beszédeiben hallgatói lelkéhez tudott szólani Hory. S mikor újra ifjúkori ideáljához, a költészethez fordult, akkor is főleg az ő papi, oktatói hivatása lelkesíti. Hogy miként fogja fel a költő hivatását, látszik Buborék című verséből. Itt mondja, hogy a költő égő lelkétől lángra gyúl ezer kebel; terjeszti az erényt, a szánalmat és irgalmat; elűzi a honfi kételkedését és bánatát s megtanítja a haza imádására.

S mint jegyessel oltár előtt,

E szent hitet elmondatom:

Se boldog, se boldogtalan

Sorsában őt el nem hagyom.

Miként lett költő, maga így mondja el Számolat a sorssal című versében:

Midőn a sok fonák dolog felett

Tapasztalásim tára megtelett,

Az életet jó és rossz oldalán

Pennára venni jó lesz, gondolám.

Költő levék s azóta egy sereg

Károgónak daczára verselek.

Vallásos éneket ír, melyben Istenben való megnyugvásra buzdít. (Néphymnus). A napszámos imája legszebb vallásos énekeink közé tartozik. Megérdemelné, hogy minden olvasókönyvben benne legyen. Bordal-ában melegen emlékszik meg a szegény izzadt homlokú, feltört markú munkásról, aki a szőlőt kapálja, az asztagot rakja. Kis lyány című verse könnyed, dal alakban a cseperedő munkás kis gazdasszony dicsérete, aki:

Dolgozik és nem szól panaszt,

Szépen varr és tésztát dagaszt.

A kenyeret ő veti be,

S gyomlál a kertben széltibe.

Ha dolgozik, azt jól teszi,

Ide s tova hasznát veszi,

Szolgálója mert ha nem lesz,

Nyulni neki kell mindenhez.

A haldokló nagyapa unokáit egyszerű, erkölcsös, munkás életre, istenfélelemre oktatja; ember társaik szeretetét igyekszik lelkökbe csepegtetni; hazaszeretetre buzdítja őket s a közjó munkálására. A vén földmíves egy megelégedett, munkás földmíves meleg rajza. Kéziratban: Ima templomba menetkor, népies Uj évi köszöntő, Uj pár esketésekor, Nagy Pénteken, melyben kesereg a kor romlottságán, mégis bízik a jövőben; Jézus a Golgothán; A beteg székely fiához (1866), melyben a haldokló székely tanulásra, józanságra buzdítja gyermekét.

Buzgón végezte papi kötelességeit. Kitüntetésekre nem vágyott. De azért 1853-ban tanácsbíróvá, 1858-ban aljegyzővé, 1864-ben főjegyzővé választották a tractusban 1858-ban szónokolt a nagyenyedi zsinaton. Általában 1863-1871. mindig jelen volt a közzsinatokon s részt vett a bizottsági munkálkodásokban.

Ír egy csomó genreképet. Szücs Pál gazda korhely gazda, ki jószívű papjától a papbérből alkuszik le, hogy avval is többet ihassék, míg aztán egészen tönkre megyen. Berki Ferencz olyan falusi földbirtokos, aki pesti dámát vesz feleségül, aki nem dolgozik, mert nem szakácsnénak jött, hanem pipeskedik, nagyzol. Amiből az a tanulság, hogy nősülésben ne légy hübelebalázs. A politikus egyházfi, a somkuti egyházfi, aki világlátott ember. Többször járt Debrecenben, még Pesten is. Nagyokat mond egy-egy pohár bor mellett a falusiaknak, különösen ostoba naivsággal meséli el, magyarázza az orosz-török háborút. Aladár és Örzsé-ben Aladár úrfi kirándul falusi jószágára. Tetszenek neki a pirospozsgás lányok. A kis Örzsinek udvarolni kezd idétlen szóvirágokban. De ez nem érti ezt a kificamodott nyelvet, nem olyan, ahogyan ő szokott beszélni Jánossal. Otthagyja faképnél. Miksa urfi is, kicseppenvén az iskolából, hiába udvarok Marcsának, bizony lefőződik. Nagy bolondság Dóri András tana. Dóri András laboráns volt a fizika tanáránál, de ügyetlensége miatt elcsapták.

Falura megy s ott kapja magát, nagyképűsködve a fizikából, csillagászatból hóbortos előadásokat tart. A jégháti eklézsia derék, becsületes papját, mivelhogy a néppel nem dorbézol, rendet tart s igazságos, el akarja űzni. De az esperes felvilágosítja, lecsendesíti őket. A molnár és csapláros kedélyes évelődés a molnárok és csaplárosok csenegetésével. A harangozó furfangosan a korcsmából isten házába tereli a híveket. Az ítélet-ben a fösvény Dőre Antal olvasván, hogy világvége lesz, egy üstökös összetöri a földet, minden vagyonát pocsékolja. Tyúkodi Tóbiás-nak hazug, nyelves, hűtlen, pazarló felesége van, aki iszik, mint a szivacs és házsártoskodik. Egyszer aztán, Tyúkodi nagy örömére, kigyúl benne a pálinka s elköveti legszebb tettét, meghal. A Farsang után egy Pesten bálozó, pénzpocsékoló ifjú levele apjához s egyszersmind felsülése. A lehütött szerelem-ben két ifjúnak egy leányon való mulatságos összeveszését rajzolja.

Szatírái is ilyenféle életképek. Fiam uram-ban a falusi gazda Pesten gavalléroskodó fiát rajzolja s mellesleg a ficsúros viseletet figurázza ki. Griseldis egy vidéki vándorszínész-csapat bemutatása. Ennek keretében Türi János papucshős felbátorodik a színdarab parancsoló férjének példáján, de a gyakorlatban keservesen felsül. A szerelmes Kudor Jancsi, aki halálosan szerelmes a szilvapálinkába. Bódi Peti tapasztalatai-ban egy olyan embert fest, akit bolondnak tartanak, mert meglátja a ferdeségeket s felszisszen a szíve rájok. Csipkedi benne a bírói részrehajlást, az iskolai félszegségeket, a gazdasági egyesületek üres szónoklatait, rossz gazdák meddő elméleteit, a korhely nevelőket, gondatlan gazdák tolvaj cséplőit, az uzsorásokat, a kalendárium-járványt, a korcsmárosok éktelen nyerészkedését, az indolens rendőrséget, az adósságból élő uraskodó családokat, a hitetlen nép maga-fitogtató templom-járását, az ízetlen színi előadásokat. A Magas költészet-ben kontár, hencegő költőket mutat be, akik meg akarják tisztítani a költészetet, mondván:

Majd megtanítjuk szép renddel, hogy a

Választott tárgy légből kapott legyen;

Dicső szavakkal összevissza szőve, -

Hogy azt, ha megszakad, se értse meg

Kivüle egy halandó ember is.

Mert hogyha érti minden kóczifer,

A nimbusnak mondhat majd ádiőt.

Sőt nem szükség, hogy értsd magad, mit írsz,

Mert itt a szó magasztosról vagyon,

Halandó szem hová nem láthat el.

És ekkor írtál aztán nagyszerűt,

Ha sem te, sem más meg nem érti azt.

Az Életkép egy zsugori gazdag ember fényes temetésének rajza. A Bucsú-ban a költő kiszáradt erszényétől búcsúzik. A Gyász genre-ben egy szórakozott pap szomorú jelentő helyett tréfás életképet ad át a nyomtató inasnak. A Poetico-prosá-ban a verselő költőt prózai dolgokkal háborgatják: felesége szidja, hogy nem lát a gazdaság után; a civakodó gyermekek rárontanak, hogy osszon igazságot; nekiesnek a kártevést jelentő csőszök, stb.

Kéziratban is több adoma, tréfa. Pl. A székely huszár Konstantinápolyban, A bülgözdi nemes, Gyémánt Józsi, Ultimo pagát, Thalia és Erató, A kisérlet; Az apa, fia születésén, aki azon töpreng, minő pályára lépjen fia s tréfásan rajzolja a különböző állásokat, míg végre abban állapodik meg, hogy legjobb, ha csizmadia lesz; Irjon az úr jobbat; Varga József, Az örökös, melyben a zsugorinak tékozló örökösét festi, A dandy, stb.

Ír balladákat. A Nemes vetély-ben Pókainé tragédiáját dolgozza fel. Pálffy Miklós Székesfehérvár visszavétele a töröktől. Hunyady kormánybotjá-ban Orsi Péter esztergomi várnagy a Hunyady sírját feltörő hajdút a Dunába vetteti, előre küldvén az elrabolt kormánybotot. Gálffy János Gálffy ismert tragédiája. A fekete ember Karácsonyi György veszte Debrecenbe. A szép alispánné-ban Krucsay Márton szabolcsi alispán rossz tréfán féltékenységre gerjedve, megöli feleségét, Tolvaj Borbálát. Az arany kereszt Hunyady ismert kalandja a hegyi rablókkal.

Vannak költői elbeszélései. A rabló-ban egy rablófőnök templomi éneket hall, mely magához vonja s a beszéd hatása alatt megtér. Az árvá-ban a gazdag árva lányt mostohája nyomorultan tartja, míg a maga édes lánya örökös dáridóban él. Azt sem engedi, hogy halottak estéjén az anyja és elhalt jegyese sírját kivilágítsa. Megválik hát egyedüli kincsétől, mátka gyűrűjétől. Úgy világítja ki a kedves sírokat. Nyárlak és Veres Gyuri népies, erkölcsi irányú elbeszélés a fényűzés ellen. Azt mondja a költő a tősgyökeres magyar Nyárlakról s a falu nagy hibájáról:

Ha magyar nem volna, tán el is hallgatnám.

Az idegen a kút miért haragítnám?

De magyar népemnek, bár neki nem tetszik,

Kimondom szemébe, mi szívemen fekszik.

Kiállom a kedves szokású káromlást,

Csak orvosolhassam az eláradt romlást.

Veres Gyurinak nem telik, hát rabláshoz fog, börtönbe kerül. De kiszabadulva, munkához fog. Alighanem pályázott evvel az 1857-ben Szt. István ünnepén Karacsai G. és Sőjtöri Zsigmond részéről a Vasárnapi Ujság által kitűzött 15 aranyos jutalomra. A dec. 15-iki határnapig beérkezett 14 mű közt címe nincs meg ugyan, de van három cím néklüli is. Tán ezek közt lesz. Mert a Vörös kereszt cíművel valóban pályázott, bár nem nyert. Ebben egy rosszul nevelt gyermekből hitvány, tékozló dorbézoló lesz. Mindenét elveri, már rabol is. Főbe lövi magát, úgy hagyva nyomorban feleségét, két kis gyermekét. Valószínűleg az nem volt a bírálókra jó hatással, hogy (bár erkölcsi célzattal) a feleség, az anya beszéli el fiainak a történetet, mert:

Elborzad a bűntől, kinek példaképen

Ott áll édes atyja;

S az erényre leczkét ad az árvaságnak

Keserű falatja.

Bitódomb kalotaszegi monda. Valkai Gizella tragédiája, akit egy Kemény meg egy Gyerőfy szeret. A kis pásztor szintén népies irányzatú elbeszélés. A szegény kis borjúpásztor hogyan szalasztja tilalmasba borjúit, hogyan szökik meg Somlyóról s lesz kolozsvári diák s ugyanott később híres tanár. Kéziratban: Krébs Mari Korvin János születéséről; Mátyás nemes győzelme, Schenk lovag, A hős sírja Szondi elestéről; A két hunyadi két szegény hunyadi fiú története, kik közül egyikből híres pap, a másikból protomedicus lesz. Két színművéről is van emlékezet. Benkő említi (Magyar Színvilág, 69 lap) egy Házibarát című eredeti színművét, melynek kézirata megvan a nemzeti színház könyvtárában. Hory pedig egy Szinnyei József birtokában levő s 1867. nov. 5-én K. Papp Miklóshoz intézett levél kíséretében egy 1 felvonásos vígjátékát küldte meg, melyet a pesti drámabíráló bizottság már rég elfogadott előadásra.

A nép közt élve a néphez szólva, írt Hory népdalokat is. Kiadott 18 népdala tiszta érzésekről közvetlenül dalol, melyek közül nem egy a nép ajkára is átment. Így Kriza is felvett belőlök a Vadrózsák-ba. Tizenegyet beküld közülük a Vasárnapi Ujság pályázatára. Az 1865-iki évfolyam 42-ik számában olvassuk: „A legjobb népdalra kitűzött 5 arany jutalmat azon gyűjtemény vívta ki magának, melynek jeligéje: Rajta fiúk danára, 5 arany lesz az ára! Az egészséges és talpra esett 11 költemény szerzőjéül a jeligés levél felbontása után Hory Farkas tűnt elő, kinek nevével már többször is találkoztak lapjainkban tisztelt olvasóink.” Jól esett neki előbb az Uj iparág megjelentekor Pákh dicsérete, Jókai megtisztelő levele, kit később születése napján verssel üdvözöl s most a pályadíj. Nagyon szorgalmasan dolgozik e lapban, különösen a rá nézve annyira buzdító 1856-ik évben. Már előbb is 1854-ben (12. sz.), mikor híre járt, hogy Mikó felfedezte A kióvi csatá-t s sajtó alá rendezi, megírja Debreczeni Márton rövid életrajzát. Debreczeni tudvalevőleg Monostoron született, hol szülei a Kabosok jobbágyai voltak, ő maga is a kolozsvári ev.-ref. collegium alsó osztályaiban Kabós Miklós szolgája. A bevezetésben mondja: „Felhíva érzem magam e férfiú életének bővebb ismertetését adni, én, ki tőszomszédja vagyok azon kisded egyszerű falusi laknak, melyben ő napvilágot látott, kit azon mezőnek áldása táplál, melyen a hajdan jelentéktelen kis Marczi szűk vagyonú apjának pár borjúcskáját furulyázva legelteté s kit naponta az a harang hív az imaházba, melynek tengelye nekie, mint kevés felügyeletben részesült utcagyermeknek elszakítá jobb keze hüvelykujját, én, ki gyakran látom az anyakönyvben az ő születése napját és abba szomorúan jegyzém fel halála óráját is, elmerengve, mint üstökös futásán, rövid, de szép, keserédes pályáján, emléke iránti kegyelettel teszem e szent kötelességet.”

De Hory érzékeny lelkére amily buzdító volt az elismerés, épp oly elernyesztőleg hatott rá a bántalom. Valami aranyoktól elkapott firkász azt írta a Budapesti Visszhangban (1856. 44. sz.): „A Vasárnapi Ujságban a népdalra kitűzött 5 aranyból álló pályadíjat Hory Farkas nyerte meg. Úgy látszik, a bírálók nem a qualitas, - hanem a quantitásra tekintettek.” Később meg az 50-ik számban e címen: „Koszorús népdalok, 1-!1. Írta Hórihorgas” idétlen paródiákat közöl. Akadt más piszkálódó lap is, akiken Három szamár című versében jól végigver. Mégis lehangolta az efféle. Mind ritkábban lép a közönség elé. Bár teljesen nem vonul vissza. Véres események színhelyei Báthori Zsigmond korából címen megírja a kolozsvári, szamosújvári, gyalui kivégzéseket egy cikkben. (Vasárnapi Ujság, 1857. 350. lap.) O és uj évben, kedves idyllikus költemény, melyben a földmívelő számot ad év végén esztendei munkájáról. A Húsvétra vallásos ének; biztatás a kételkedőkhöz, csüggedőkhöz. (Vasárnapi Ujság, 1859. 14. és 201. l.)

Ő veti fel a Vasváry Pál eleste helyének kérdését is. Hol és mikor esett el Vasváry Pál? címen. (Hazánk s a külföld. 1867. 40. sz.) Azt mondja, hogy téves Horváth Mihály állítása, hogy Vasváry holttestét Teleky Blanka a harc után kiváltotta, s a családi sírboltban temettette el. Kétszáz bajnok társával Marisel határában temetetlen porladt el. Hory a szabadságharc e szakában többször érintkezett Vasváryval s szemtanúktól értesült a meggyilkoltatás minden körülményéről. Teleky Blanka kérette ugyan a hullát, de kinevették. A szerkesztő felszólítja a közönséget, hogy szóljanak hozzá, tisztázzák a kérdést. Hory aztán (1868. 6. sz.) Még egyszer Vasváry Pál hamvairól című cikkében újabban hitelesen bizonyítja, hogy Vasváry Marisel helység Fontinel nevű határrészében pihen.

Mindemellett költőnk már mind ritkábban jelen meg a közönség előtt. De visszatérve költeménykötetére, ott van még két népmese: Hódító Kis Sándor és Az arany szép halász.

Horyt jellemzi hazaszeretete is. Évvégén áldást esd Erdélyre. 1856. aug. 11-én Hunyady János halálára emlékezik. Legeslegelső című versében is legmagasztosabbak előtte: Isten, haza, szerelem. Kézirati művei közt a Zsófia főhercegasszonyhoz intézettben erős gúny s nemzeti elkeseredés nyilatkozik. Hazafias versek: Deák Ferenchez, Széchényi István emlékezete, Újévre, Hunyadvára, Egy ezredév, Muzeumegyleti szózat, A vén honvéd stb.

A márciusi napokban Monostor piacán szép beszédet tartott, öt éves kis leánya pedig nemzetiszín-szalagosan a Talpra magyar-t  szavalta. Megalakították ott is a nemzetőrséget s őt választották kapitánnyá. A három harangból egyet elküldött az ágyúöntőbe. Aztán következtek a nehéz napok. Volt egy gör.-keleti oláh pap a faluban, Kondor János, akit Gyarmathyné szépen rajzol Monostori Katinka című regényében. Mikor a honvédek érkeztek a vidékre, Hory védte meg az oláh papot, a császáriaktól az oláh pap Horyt.

A muszka betöréskor Kolozsvárra menekedett a család, értékesebb holmijokat egyik szoba padozata alá ásva. A fegyverletétel után visszatérve, meg is találtak mindent. Azonban itt sokáig zaklatták. Beidézték, majd szabadon bocsátották. Később egyik jó ismerősük megharagudván, bosszúból feljelentette, hogy Hory sok fegyvert rejteget, egyik ajtó szemöld fölé falazva. Csaknem rommá bontották a házat a hatalom emberei. Semmit sem találtak. Máskor beárulták, hogy forradaslmi iratokat tartogat. Kimentek a biztosok, napokig kutattak, minden papírszeletkét elolvastak. Semmit sem találtak, mert Hory már előbb megsemmisített minden olyant, ami compromittálhatta volna. Így veszett el sok beszéde, összes forradalmi versei. Azért nem nagyon ijedt meg, bátran rejtegetett bujdosó honvédeket.

Azután is mindig szabadelvű, ellenzéki férfi volt. Családjában igazi Kossut-cultus virágzott. Lajos napját mindig családi ünnepül tartották fenn.

Így élt családi körében ott a havasok alján az elrejtett kis faluban a barátságnak, a költészetnek, egyházának és hazájának, csendesen, zajtalanul, de áldásosan.

Nagy fájdalommal nehezedett szívére nejének 1869. máj. 1-én 46 éves korában történt elhunyta.⁸  E bánatából sohasem bírt kiépülni. Nemsokára maga is súlyos betegségbe esett s 1872. okt. 25-én meghalt. Hiába keresett gyógyulást fürdőkön. Így élete utolsó évében is Bikszádon volt, melyről Bikszádon és Török Pálhoz című kézirati verseiben kedves mélabúval emlékezik.

Gyakran elnézem nyílt, értelmes, becsületes képét s olvasgatom kedves költeményeit. Költészetét főként a kedélyesség és melegség jellemzi, valamint az ötletesség. Az életet rajzolja, úgy, amint van s a részletek hűsége, természetessége nem csekély szerepet játszhatott a hatásban. Sőt olykor éppen emiatt egészen prózaivá válik. Pl. mikor Farsang című versében a sok hiúságot rajzolva, közben azt mondja:

Tauffer Fránczitól lelejtve

A piaczon egy körút

Fel az Ákoncz szögletén s az

Rendre mind előmbe jut.

Megesik ugyan néha, hogy a színezés kedvéért túloz. Pl. Hódító Kis Sándor-ban Örzse szépségéről azt mondja:

A sötétben fénylik, mint megannyi gyémánt.

A fonóból jőve, szolgál lámpás gyanánt.

De efféle inkálbb csak szórványosan fordul elő. Verselése kissé pongyola s megtörténik, hogy egyes szókat, sorokat csak a rím kedvéért vág oda. De azért folyékonyan, ritmikusan dalol. Egész költészetéből határozott egyéniség, mégpedig vonzó egyéniség szól felénk. Szívesen foglalkozunk vele.

DR. VERSÉNYI GYÖRGY

¹) Lajos született 1803. okt. 14-én, megh. 1807. ápr. 17-én; Ágnes sz. 1805. márc. 31-én, megh. 1827. júl. 20-án; Zsigmond sz. 1806. jún. 17-én, megh. 1807. ápr. 22-én; Klári sz. 1808. márc. 14-én, megh. 1823. jan. 15-én; Erzsi szül. 1809. nov. 5-én, megh. 18010. jan. 29-én; Mihály szül. 1811. okt. 3-án, megh. 1862. jan. 26-án; János sz. 1815. dec. 17-én, megh. 1820. jan. 25-én; Anna sz. 1817. júl. 26-án, megh. 1840. szept. 29-én Bukurestben.

²) Költeményeinek gyűjteménye megjelent ily címen: Hory Farkas költeményei. Kolozsvár, 1858. Stein János bizománya 8-r. 467 lap. A költő arcképével. Kéziratban maradt műveiről, melyek Hory Béla birtokában vannak, nem tudom mindig megállapítani, melyik jelent meg valamely lapban. Ezért ezekre csak mint kézirati művekre hivatkozom.

³) Péter Károly m. gy. monostori ev. ref. pap közlése.

⁴) Az anyakönyvi adatok Péter Károly ev. ref. pap közlései.

⁵) Péter Károly ev. ref. pap közlése.

⁶) Péter Károly ev. ref. pap közlése.

⁷) Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái. IV. k. Budapest, 1896. 1313. lap.

⁸) Testvérei közül ekkor életben voltak: Josefa Nyilas Miksáné; Anna és Károly, ki a német Aumüller helyett anyja családi nevét, a Baranyai nevet vette fel s ki mostohaapja Szathmáry György miniszteri tanácsosnak, az ismert írónak.

Forrás: epa.oszk.hu