Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. IV.

Veresmarti irmelyi prédikátorsága. – A vallási állapotok, az itteni hitújítási mozgalmak s előmenetek, a Kálvin-felekezeti virágzó községek és nevezetes prédikátorok. – Az ellenreformatio kezdete. – Veresmarti kitörései a katholikusok ellen. – Az ürményi Ilmeriék általi feladása. – Forgách Ferenc nyitrai püspök az országgyűlésről meginteti Demjén követ által. – Veresmarti ellenállása.

Midőn Veresmarti a XVI. század végén híveivel Mátyus földén Irmelyen, a mai Ürményben megtelepedett, a reformatio itt már mindenfelé elterjedt, és mély gyökeret vert vala.

Irmely mellett egyfelől Komjátin Huszár Anaxius Gál állította fel 1668 körül a hely hatalmas urai, a Forgáchok pártfogása alatt a hitújítás terjesztésén dolgozó nyomdáját.

Másfelől Ismely felett Semptén, majd Galgóczon Bornemisza Péter nyomdája dolgozott később hasonlón a Thurzók és Balassák védelme mellett.

Oláh és Verancsics érsekek hasztalan küzdöttek ellenök. Kiűzetve egy helyről, a másikon annál erősebb állást foglaltak. Telegdi Miklós az érseki helynök azért szintén nyomdát is állított már ellenök. De ez egyelőre mind hasztalan volt. Mindez máris elkésettnek mutatkozott.

A legnépesebb és legvirágzóbb magyar városok és helységek templomai és iskolái majdnem kizárólag a hitújítók és itt, nagyobbára a kálvin-felekezetűek kezében voltak. Többnyire jól iskolázott, külföldi akadémiákon tanult, tudományosan képezett irodalmilag művelt és munkás, a hitvitákban gyakorlott jártas, ügyes és buzgó prédikátorokkal s iskolamesterekkel voltak ellátva.

Veresmarti szomszédságában Komjáton a prédikátor ekkor Dobronoki Miklós a Dunán inneni terjedt és virágzó superintendentiai kerület superintendense volt. Tekintélyes, már aggkorú férfiú, ki közszeretetnek és bizalomnak örvendett; bár akkor öregsége miatt gyarlóbb, s úgy látszik, irodalmilag is hittanilag kevésbé művelt és tudományos ember volt.

A superintendentia több senioratusi kerülete akkor seniorjai közül említtetnek Veresmarti által: Puha Pál felekezetének heves buzgó híve; Csatári Gergely vagy András mosonyi prédikátor, Csene vagy Czene Ptéer somorjai prédikátor, felekezete confessiójának ismeretes kiadója. A többi prédikátorok közül nevezetesebbek voltak: Hollósi Márton nagyszombati; ennek utódja, előbb jókai prédikátor: Rátkai György, Nemesnépi Dániel, szőlősi, majd komját prédikátor.

Nevezetesebb ez időbeli iskolamesterek voltak Súri Mihály Komjátin, Taksonyi Péter és Patkó Tamás Nagyszombatban, Samarjai János, Kanizsai Pálfi János Somorján, Péczelyi Király Imre Komáromban, stb. Ez utóbbiak is majdnem mindannyian, - kikkel Veresmarti életében még gyakrabban találkozunk, hasonlón kitűnőbb képzettségű, a külföldi iskolákon járt, irodalmilag is vagy hitvitáik által kitűnt egyéniségek voltak; s akkor itt rendre egymást érték majd a prédikátori, majd seniori és superintendensi hivatalokban.

Gyakran, s esztendőnkint többször is összegyülekezvén a kerület papjai, tanítói híveikkel népes zsinatokat tartottak, melyek a belső kormányzati ügyeken kívüli papavatással és vizsgákkal, nyílt vitatkozásokkal voltak egybekötve.

Mindez nagy lendületet, élénk életet adott volt akkor a hitújításnak, melyet a vidék hatalmas földesurai támogattak. a Forgáchok és Balassák, Thurzók és Ungnadok, Berényiek és Nyáriak, Nádasdiak és Révaiak, Zerdahelyiek és Apponyiak*. (* Fabó Monumentaevang. III. 148.) Ezen a hitújítás mindannyi itteni híveinek földesúri hatósága és parancsa, gyakran önkénye vagy érdeke, s ha kellett, erőszaka és fegyvere képezte itt is a hitújítás egyik legerősebb istápját; amint jószágaikon a templomokat lefoglalták, alattvalóikat a hitújításra kényszeríték, a prédikátorokat erőszakkal is behozták.

Annál szomorúbban állott a katholikusok ügye. Alig volt már a vidéken egy-két községök. Veresmarti Irmely közelében csak Tardoskeddet és Mocsonokot az esztergomi érsek és nyitrai püspök jószágát és azután Surányt említi, és Sellyét, mint ahol még akkor katholikus papok voltak.* (* Megtér. 7-8.)

Sellyén is a néhány jesuita-térítő gyengén és változó szerencsével kezdte volt meg újra működését.

Az Oláh érsek által megkezdett, úgynevezett ellenrefomatiónak, a katholika egyház helyreállításának,nem volt sok sikere; legalább nem nagy állandósága. Az ő s utóda Verancsics kimúltával az esztergomi érseki szék hosszas üresedése, majd alig hogy egy-két évig tartott betöltése alatt ez is meghiúsult. A katholika vallásra nézve ezen oly szomorú állapotok között méltán mondhatta már a század vége felé Telegdi, érseki helyettes, Miklós pápához írt levelében, hogy a magyar egyház végromlása szélén áll. A nagy fáradságok s erőlködések, úgymond a számtalan veszélyek s gyűlölségek, melyeknek kiteszik magukat, küzdve az eretnekek fanatikus törekvései ellen, s az igaz vallás mellett, többé mind mitsem használnak. A főpásztor nélküli nyájat az eretnekek már székhelyén is (akkor Nagyszombatban) megtámadták. Szemünk előtt ragadták el a városban az egyházat, melyben a kíváncsiaknak istenkáromlásaikat hirdetik. Innét nemsokára az ország minden városait, helységeit, faluit és pusztáit mint a legyek ellepik. A katholika hitnek még csak a neve sem marad fenn többé!* (* Schmitthnél Ep. Agriens. III. 115.) Ily hangon szól a fájdalom s aggodalom legélénkebb kifejezésével a tudósítás a magyar katholika egyház akkori állapotáról.

Annál kedvezőbbek voltak ezen körülmények a hitújításra nézve.

Veresmarti is eleinte kedvére élhetett velök. Amint Irmelyen prédikátori hivatalás megkezdette, ő is – úgymond – a közönséges szokás szerint affélékkel, aminemű hitvány gyalázások a község szájában forganak, kímélés nélkül rajtok volt a pápistákon.* (* Megtérés. 7.)

Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. III.

Veresmarti a debreceni főiskolán. – Tanárai és tanulótársai. – A debreceni deákok háborúba vonulása. Veresmarti növekvő buzgalma. – Vallási kételyei. – Ceglédi, kecskeméti és kőrösi iskolamestersége és prédikátorsága. – Kőrösi híveivel menekül az ellenség elől Mátyus földére, Irmelyre.

Ámbár a tolnai főiskola azon felsőbb tanintézetek egyike volt, honnét mint láttuk, a növendékek további kiképzés végett egyenesen a külföldi felekezeti akadémiákra küldettek; Veresmarti Mihály azonban valószínűleg ismét mégis nem külföldre, hanem csak a debreceni főiskolába ment.* (* Csak elnézésből áll tévesen Franklnál „Hazai és külf.” iskolázás 15. lapon. Veresmarti Mihály János helyett, mint heidelbergi tanuló. A nevezett szerző közléséből tudom, hogy állítása, nem valamely ismeretlen kútfő nyomán, hanem egyszerűn a névnek leírás közt eltévesztéséből történt. Határozottan ugyan nem tudjuk: járt-e eközben a külföldön vagy sem. Iratai szerint mégis valószínűbb, hogy nem. ellenfelei vitái közt, ismételve a külföldi akadémiákra, s azok tanáraihoz utasítják. Gúnyosan veti viszont szemökre, hogy ők ott tanultak, mégsem képesek őt megcáfolni. Ezen főiskolák kiadott jegyzékei sem ismerik Mihályt, ámbár több Veresmartit említenek.)  Egy-két év múlva legalább ott találkozunk vele. Nem ismerjük ugyan a közelebbi körülményeket, melyek Veresmartit Debrecenbe vitték. De kétségtelenül a debreceni tanoda már akkor is a tolnainál magasabb tanintézeti lehetett, midőn Veresmarti tanulmányait bevégzendő, oda ment.

Debrecenben a bővebb egyháztörténetet, mint tudósít, különösen Tarack János tanártól tanulta, kinek előadásai nagy hatással voltak rá. Iskolatársai közül említi szegedi Lőrincet s a nagygyőri származású Szegedi Jánost és Szegedi Dánielt. Az utóbbi, mint debreceni prédikátor is ösmeretes, hol 1620-ban halt meg.

Beszéli, hogy akkor társai közül sokan elhagyva az iskolát a török háborúba mentek, és néhányan közülök Keresztesnél elestek.* (* Megtérése hist. 1. és 2. lap.)

Taraczk János Debrecenben már mintegy 1588 óta tanított. 1598-ban a wittenbergi, következő évben a heidelbergi akadémiákon járt. szokás szerint a tehetségesebb iskolamesterek egy-két évi tanítás után még a külföldi akadémiákra is kiküldettek. 1592-ben a debreceni főiskola legrégibb anyakönyve szerint Taraczk már ismét Debrecenben a főiskola igazgatója, rectora volt; 1598-ban pedig szatmári pappá lett.* (* Lampe i. h. 633 és 614. s a debreceni főiskola legrégibb anyakönyve kézirat mása Révész Imre szívességéből közölve.)

szegedi Lőrincz Veresmartinak említett iskolatársa is már 1589-ben fordul elő az anyakönyvben, mint tanító és segédtanár. A következő 1590-ben ismét Szegedi Dávidot és Jánost, és ugyanezen évben találjuk ezekkel egykorúlag beírva Laskói Istvánt, ki valószínűleg Veresmartinak Tolnán említett Laskai Bató István földijével azonos. Hasonlón előfordul egy évvel előbb a szintén ott említett Tolnai Rasoris Borbély István. Azonkívül egy Veresmarti Andrást és Herczegszőlősi Jánost is találunk ekkor beírva. Veresmarti Mihály nevét ellenben sehol sem leljük benne, ámbár határozottan említi mind nevezett tanárának, mind ottani iskolatársainak nevét, valamint az évet is, hogy ekkor 1593-ban nehányan az iskolát elhagyva távoztak a háborúba.* (* U. o. – Hogy a debreceni iskolában tanult, bizonyítja ezt szintén az Intő a tanító levél című munkájának a M. Nemz. Múzeumban létező példánya címelőző lapján található ezen saját kézirata: „† Eruditis Dominis Debreczinae Scholae alumnis, ejusdem quondam alumnus author mittit.”)

Valószínű tehát, hogy az anyakönyvben, melynek eredetije úgyis elveszett és csak egy 1680-diki másolata maradt fenn, - Veresmarti Mihály neve vagy egészen kimaradt, vagy hibásan beírva Veresmarti András, sőt lehet, talán a Herczegszőlősi János alatt is volna keresendő, miután azt is tudjuk, hogy Veresmarti Illés herczegszőlősi prédikátor fiai, s ezek közt Mihály is a Herczegszőlősi nevet, nem atyjok, de szülőhelyök nevét használták.

Veresmarti Mihály tehát, ki még 1588-ban Tolnán tanult, 1590-től fogva mintegy 1596-ig Debrecenben járhatott iskolába: Békési György, Taraczk János és Debreczeni Veresmarti János tanárok rectorsága alatt.

Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. II.

A hitújítási mozgalmak Veresmarti szülőföldén és ifjúságában. – Sztárai Mihály reformátori működése. Énekei, színjátékai befolyása Veresmartira. – A herczegszőlősi zsinat. Veresmarti neveltetése. A tolnai főiskola. Tanítói. Az ottani hitvitatkozások. Tanulótársai.

Veresmarti szülőföldén már akkor Kálvin hitfelekezete majdnem kizárólag uralkodott. Csak hallásból tudhatott meg valamit a pápisták felől, mint beszéli, és távolabb helyekre kellett hazájából mennie, hogy csak néhány kevés pápistákat is, úgymond, találhasson.

Az Al-Duna vidéke Tolnától lefelé a Dráváig a hitújításnak egyik első és termékeny földje vala.

A török hadaknak az Al-Duna melléke rendes, nyílt egyenes útja volt az országba. Itt Mohács térein vívták hazánk földjén az első nagy győzelmet. A török dúlások és pusztítások is erre kezdődtek. Majd a tartós török uralom és végleges hódoltság is az ország ezen vidékét érte legelőször.

Már az első roham alatt elpusztult számos helysége és temploma, püspöksége és káptalana, plébániája és monostora. Azt is, ami újra felszedkőzhetett és helyreállani igyekezett, ismét megakasztá a vidék végleges török hódoltsága, mely a hitújításnak minden irányban kedvezett. Megszakítva a régi viszonyokat, nemcsak zavart állapotokat és bizonytalan helyzetet okozott, de még tettlegesen is pártolva előmozdította a gyakran részére állott hitújítást.

Ennek védszárnyai alatt a hitújítás itt már jókor lép fel s hamar foglal tért. – Midőn 1543 után az állandó török uralom Baranyában és vidékén magát teljesen befészkelte, a következő évben már azonnal megkezdhette itt Sztárai Mihály is, a legtevékenyebb és legtehetségesebb reformátorok egyike a hitújítást.

Sztárai az új tan terjesztésében éppen oly bátor, merész s erőszakos volt, mint ügyes és leleményes. A kitűnő tehetségű szellemes ember úgy látszik, kiváló nevelésben is részesült. Kétségtelenül még mint a katholika vallás híve tanult a páduai egyetemen; hová akkor főpapjaink kitűnőbb növendékeiket küldötték, és hol főuraink közül többen tanultak. Így nyerhette Sztárai is itt, mint valamelyik főpap vagy főúr pártfogoltja, magasabb neveltetését, tudományos és irodalmi, sőt zenészeti kiképeztetését. Mert később termékeny, könnyű népies íróvá s alkalmi verselővé lőn. Emellett kedvesen hallott szép hangú énekes, zenész és hangszerző volt. Ezen kiváló tehetségei azután reformátori tevékenységében valóban csodálatosan vetekedtek fortélyai és merényletei sikerével.

Hitújítói működését mindjárt hazájában, Baranyában, Laskón, Veresmart mellett kezdé, mint prédikátor, hol később Veresmarti Illés volt, mint említők, utóda a prédikátorságban és baranyai superintendenségben.

A közel fekvő helységeket csakhamar megnyerve az új tannak, ennek most oly nagyobb mérvű terjesztését tervezte, hogy több hozzá szegődött társával egyesülve, valóságos hadjáratot indított; neki menve, mint verseiben énekli:

Istenben való jó reménységben,

Tar papokkal való nagy ütközetben,

az egész vidék reformálásának.

A merénylet teljesen sikerült. Az egész vidéket meghódítván a hitújításnak, azokat, kik ellenállani merészeltek, kiűzte túl a Dunán és Tiszán, a Dráván és Száván, hajtva és üldözve őket; és mint leveleiben maga költői fellengős szólamokkal írja, hogy még a Sauromatákon s a jeges Kaukazuson is túl hajtja vala őket.

Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. I.

Veresmarti Mihály származása. Szülőföldje, családja. – Veresmartiak Baranyában a reformatio korában: Lázár, István, Illés és fiai. – Mihály fejlődése, vallásbuzgalma. – A kor vallásiránya.

Veresmarti Mihály 1572-ben született. Származására Baranya-vármegye alsó vidékéről valóvolt. Irataiban többször nevezi Alsó-Baranyát hazájának. Ezekből értesülünk születése évéről is. Saját följegyzése, hogy 1610-ben 38 esztendős volt.* (* Veresmarti megtérése hist. 363. és Intő s tanító levele 286. stb.)

Eredetéről ennél semmi egyéb bizonyosat nem tudunk. Csak neve vezethet családjának vagy származása közelebbi helyének felismerésére.

Veresmart Alsó-Baranyának Duna-melléki városkája. Egyfelől: Baranyavár, Kisfalud és Battina, vagy mint régebben nevezték, Kiskörös helységek és városkák állanak. Másfelől: Csusza, Laskó és Herczegszőlős. Ezen Veresmarttól vehette ő is nevét; és valószínűleg családja is, régi magyar szokás szerint a Veresmarti elnevezést.* (* Nevét kézirataiban és kiadott munkái címén Veresmartinak írta. Egyes leveleken azonban a régi magyar írás szerint Veoresmartinak is találjuk írva.)

Ezen időtájt mintegy három Veresmartit találunk e vidéken említve.

Veresmarti Lázárt, ki a XVI-ik század vége felé s a következő elején 21 esztendeig volt Veresmarton prédikátor.* (* Lampenál Ist. eccl. reformatae in Hung. 664.) Illést, ki 1576 körül, és már jóval előbb is Laskón, azután Herczegszőlősön, Veresmart szomszédságában volt prédikátor és superintendens; és Istvánt, ki ezen korban hasonlón itt valahol a vidéken iskolamesteri hivatalt viselt.* (* U. ott 665. és 670.)

Az első- s utolsóról alig tudunk egyebet.

Illés, a superintendens volt köztök a legnevezetesebb, kinek meg külsejét is ösmerjük.

A kopasz fejű és nagy szemöldökű férfiúnak magas homloka és kiváló arca tekintélyes kinézést adott.

A hitújítás terjedése kezdetén valamely szerzetes vagy társas káptalan tagja volt, állítólag a csulai, csutai vagy csudányi monostorban.* (* U.ott. Csulai káptalannak írva, melynek 12 tagja volt, s a monostor romjai még a XVII. században látszottak volna. Monostoraink története egy ily nevűt nem ismer. Legközelebb járna a csutai és csundai premontrei kanonokrendi monostor neve. A Vörösmart mellett fekvő Csusza helységgel átellenben levő Monostorszeg is, egykor Bodrogmonostora, a premontrei kanonokrendé volt. (Lásd ezeket Czinár Monast. Hung. II. 14. 57. 80.) Lampenál, a külföldön nyomatott munkában, magyar helyneveink gyakran hibásak. Így lehet Csula is hibásan nyomatva, mint mellette mindjárt Herczegbolos áll, Herczegszőlős helyett.)

Kolostorát és vallását, ekkor, úgy látszik, még fiatalon elhagyva, ő is a hitújításhoz szegődött.

1557-ben Wittenbergbe ment, hogy az új vallásban bővebb oktatást nyerjen. Itt még régibb, talán Miklós szerzetes nevén írta volna be magát, melyet később lehet, már a reformátorok szokása szerint a bibliai Illésre változtatott.* (* Bartholomaeides (Memoria Ungar. in Univ. Wittenberg. 34.) ugyanis ezen Miklóst és Illést egy személynek véli.)

Hazajövet a híres Sztárai Mihálynak, az első magyar hitújítók egyikének lett utódja a Veresmart melletti Laskó helység prédikátorságában. Utóbb Herczegszőlősön is és az alsó-baranyai superintendensségben. Hitfelei közt tekintélyes és hírneves emberré lőn. Mint tudományosan képzett férfiú, akkorában dús és becses könyvkészlettel bírt.

1576-ban, tehát Veresmarti Mihályunk születése után mintegy négy évvel, Illés superintendens elnöklete alatt tartatott a nevezetes herczegszőlősi zsinat, melyen a levét vallástétel itt is véglegesen elfogadtatott.* (* Lampe u. o. i. h.)

Illésnek három fia volt: Gáspár, Mihály és István.

Mind a három atyjára ütött. Mint atyjok, úgy a fiúk is hozzá hasonlóan nagy szemöldökűek, kopasz fejűek és tekintélyes kinézésűek voltak.

Mihályunkról tudjuk még azon felül, hogy hatalmas alkatú, erős testű férfi volt, ki inkább kapásnak vagy katonának termett, mint prédikátornak.