Vetéskor okulj, aratáskor oktass, télidőben örvendezz.
Hajtsad szekeredet és ekédet a holtak csontjain át.
A Mértéktelenség útja vezet a Bölcsesség palotájába.
Az Okosság gazdag és csúf vénlány, akinek a Tehetségtelenség
udvarol.
Aki óhajt és nem cselekszik. dögvényt áraszt.
Az elvágott féreg megbocsát az ekének.
Aki a vizet szereti, dobjátok a folyóba.
Az ostoba nem ugyanazt a fát látja, mint a bölcs.
Akinek az arca nem ad fényességet: soha se lesz csillag.
Az Örökkévalóság szerelmes az Idő gyermekeibe.
A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.
A Bolondság perceit kiméri az óra, de nincs óra,mely a
Bölcsesség perceit megmérje.
Csak az a táplálék egészséges, amelyet háló és tőr nélkül
szereztünk.
Számot, súlyt s mértéket inséges esztendőben vegyünk elő.
Ameddig a madár a maga szárnyán száll, nem mondhatod
„tulságos” magasnak a röptét.
Holttest nem áll bosszút, ha megbántják.
A legfenségesebb cselekedet: másvalakit magad eleibe tenni
Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs
lenne.
Ostobaság a gyávaság ruhája.
Szégyen a gőg ruhája.
Börtönök a Törvény köveiből épültek, bordélyok a Vallás
tégláiból.
A páva gőgje Isten dicsősége.
A bak bujasága az Isten jósága.
Az oroszlán dühe Isten bölcsessége.
Az asszony meztelensége az Isten munkája.
A bánat telje nevet, az öröm telje sír.
Az oroszlánok ordítása, farkasok üvöltése, a viharzó tenger
tombolása és a romboló Kard túlságosan nagy darabjai a Végtelenségnek: sehogyse
férnek az ember szemébe.
A róka a csapdát okolja: nem magát.
Gyönyör ejt teherbe, de a fájdalom szül.
Hordja a férfi az oroszlán bőrét, asszony a juh gyapját.
Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
Amit ma bebizonyítanak: hajdan csak képzelték.
A ciszterna tartalmaz: a forrás túlárad.
Egyetlen gondolat betölti a végtelenséget.
Légy mindig kész kimondani a gondolatodat: és minden aljas
ember kerülni fog.
Minden, amit el lehet hinni. egy kép az igazságról.
A sas sohsem vesztegette annyira idejét, mint mikor
leereszkedett, hogy a varjútól tanuljon.
A róka gondoskodik magáról: de az oroszlánról az Isten
gondoskodik.
Az, aki eltűrte, hogy fölé kerekedj: jól ismer
Ahogy az eke megindul a szóra: úgy hallgat az Isten az
imára.
A dühös tigris bölcsebb, mint a betanított ló.
Álló víztől mérget várhatsz.
Nem tudhatod mi elég, míg nem ismered azt, ami több az
elégnél.
Ostoba ember szemrehányására jól ügyelj. királyi
kitüntetéssel ér föl az!
A bátorságban gyenge: erős az ügyességben.
Az almafa nem kérdi a vackot, hogy hogyan kell nőni, sem az
oroszlán a lovat, hogy hogyan keresse prédáját.
Ha mások nem lettek volna bolondok: mi lennénk.
Az édes gyönyör lelkét
be nem mocskolhatod.
Ha sast látsz, a Geniusnak egy darabját látod: emeld föl
fejedet4
Mint ahogy a hernyó a legszebb szirmokra rakja tojásait: úgy
rakja a pap átkait a legszebb örömökre.
Egy kis virágot megteremteni: korszakok munkája.
Átkozd a láncokat! Áldjad az Oldásokat!
Legjobb bor a legrégibb, legjobb víz a legfrissebb.
Imák nem szántanak! Magasztalások nem aratnak! Örömök nem
nevetnek! Bánatok nem sírnak!
A fej Fenség, a szív Páthosz, a genitáliák Szépség, a kéz és
láb Arány.
Ami levegő a madárnak, vagy a tenger a halnak. az a megvetés
a megvetésre méltónak.
A Bőség – Szépség.
Ha az oroszlán a rókától venne tanácsot: akkor ügyes lenne.
Javítás teszi az utat simává, de rögös út és javítgatás
nélkül a Genius útja.
Inkább ölj meg egy csecsemőt a bölcsőjében, minthogy
teljesítetlen vágyakat föltáplálj.
Ahol nincsen ember, meddő a Természet.
igazságot nem lehet mondani úgy, hogy megértsék és mégse
higgyék el.
Elég! vagy nagyon is sok.
(Budapest)
Fordította: Babits Mihály (1918.)
Forrás: Széphalom, (3). pp. 80-81. (1929)
