Lovász Pál (1896-1975): A Tisza visszavár

 
Arany Tiszának áldott, régi partja,
szeretve néz-e most is rád a Nap?
A szívem vándor-vágy hiába hajtja,
nem láthatom most kedves tájadat!

Pedig már minden, jaj, sietve sürget
s csak hull a peerc, az óra és az év:
a szívem már a csendben elmerülhet,
már oly közelről int felém a rév!

A hajló partok barnuló ölében
nyárfák remegtek május-esti kéklen,
s kakuk kiáltott tul a partokon.

Arany Tiszának áldott, régi tája,
tudom, te vársz a régi napsugárba,
te vársz reám aranyló alkonyon...

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 40. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. okt. 9.