Vécsey Leó (1852-1918): Kiáltás

 

Ti eljövendő távol asszonyok,
Kik tán majdan az életemben léptek
És elhozzátok áldott ajkatok…
- Én vágyó lelkem elküldöm elétek.

Ó jertek, jertek el, sietve, gyorsan,
Mert sohasem lesz gazdagabb a lelkem
És sohasem lesz tüzesebb az ajkam
S  a két szemem sóvárgóbb nem leszen…

Bizony mondom tinéktek: Jertek szaporán!
Ha nem siettek, nem engem  találtok,
De könnyein kihamvadott fiút,
Ki elprédálta mind a kincseket…
Ki tudott volna csodásan szeretni
S ki életében sosem szeretett…

Halljátok ezt, kik életembe téptek,
Ti eljövendő csodás asszonyok!...

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 34. sz. 1916. aug. 27.