- Az élet célja menni, menni,
rózsás kerteken, mezőkön által,
ajkunkon szerelmek szent szűz dalával
s valahol messzi megpihenni…
- Valahol messze, színek, sugarak közt,
Hesperidák arany kertjében élni,
a boldogság dús pompáját megérni
s kacagós arccal köszöntni az őszt…
- És mindig, mindig, csókot csókra várni,
és csókot zárni asszonyi ajkára,
aki a vágyunk s bús szavunk imája
és mindennap ujra, hittel, akarón,
várni áldott nászunk uj lakodalmára.
Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 27. sz. 1916. júl. 9.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. szept. 10.
S. (Sütő) Nagy László (1894-1978): Az élet célja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése