Balla Miklós (1874-1912): Hortobágyon

Hortobágyi csárda mellett gyorsan száguld a vonat,

Hortobágyi csárda kutján nem itatnak már lovat,

Pusztabíró a ménestől nem huzza már a vámot,

Nem mutat már a délibáb Hortobágyon karámot.

Hortobágyi nagy ivóból kihallik a muzsika,

Míderben ül a söntésben csaplár lánya, Zsuzsika.

Német nótát húz a czigány, a vendég sört iddogál,

Zsuzsikának czilinderes jogászgyerek kurizál.

Kint a mezőt vetés alá szántogatja fel a nép...

Nem tudom én, olyan furcsa, furcsa nekem ez a kép!

Ugy szeretnék sírni, sírni, elsiratni valamit

Tán bizony a Sobri Jóska fakó lova nyomait...

Forrás: Nemzeti Népművelés 3. év 4. szám, Nagybánya, 1908. márc. 1.

Balla Miklós (1874-1912): A gyopár

 

 

A bérctetőn a hófehér gyopárka

Vágyódva néz a termő völgybe le,

Hol lágy szellőben ért kalász hullámzik

S a rét ezer virággal van tele.

Alatta zúg a fenyves koronája -

Tekintete a lombokon pihen,

És kis szívéből égre száll a sóhaj:

Mi szép lehet az erdő mélyiben!

Kicsiny virág, te halvány szép gyopárka,

Miként a sas, oly biztos, oly szabad,

Ne vágyj a völgybe dús kalászok közé,

Se fenyvesárnyba ne kívánd magad!

Az aranykalász az embereknek rabja,

Hosszú életre mind hiába vár,

S a lombok alján elsatnyúl a rózsa,

mert nem jár hozzá fénylő napsugár.

Maradj meg ott fenn, büszkén a magasban,

A völgy csupán egy óriás sirgödör -

Emeld fejedet a felhőkön keresztül

Csak az a fenséges ami égbe tör!

Forrás: Nemzeti Népművelés 3. év 4. szám, Nagybánya, 1908. márc. 1.

Balla Miklós (1874-1912): Az unalom egy izben…

Az unalom egy izben utra kelt

S egy kávéházban társaságra lelt.

„No – gondolá – most végre megtaláltam

A kört, a melybe rég epedve vágytam.

Ez egyszer magam kimulathatom!”

S közéjük ült. – De óh mi borzalom,

Itt lelt fészkére csak az unalomnak!

- Valamennyien – humoristák voltak.

Forrás: Nemzeti Népművelés 3. év 4. szám, Nagybánya, 1908. márc. 1.

Balla Miklós (1874-1912): A dráma egyszer…

A dráma egyszer kis faluba tévedt

S egy kocsiszínben Sekszpírből idézett.

De a közönség szundikált mellette.

S a legszomorubb részét – kinevette.

Mit tett a dráma? – Alkalmazkodott:

Kifordított köpenyt és alapot,

S hogy tessék, kapta, a fejére állt

És magából – bohózatot csinált.

Forrás: Nemzeti Népművelés 3. év 4. szám, Nagybánya, 1908. márc. 1.