Váradi Antal (1854-1923): Pásztorok, királyok – Karácsonyi hymnus

 

A boldogoknak édes ünnepén
Zendüljön ihletteljes hálaének.
A melyben részt vesz dúsgazdag és szegény
nagy örömében Jézus eljöttének.

Nagy örömében ama Máriának,
Kinek szivét hét tőr veré keresztül,
Ma még a szép reménynek napja támad
S a rózsa szirmán fényes  harmat rezdül.

A rózsa szirmán, melynek tövisével
A most üdvözlött csecsemő fejére
Borzasztó ék gyalázatát veré fel
Az ember… a kiért fog hullni vére.

Az ember, a kiért e szent vér omlott,
Ma pásztorok s királyok hív képében
Térdelve áll, s a porba hajló homlok
Ragyog hívő alázat szent fényében.

Ragyog hívő alázat és reménység -
de a királyból lészen majd Heródes
S a pásztorokból, hogy dühvel letépjék
Ruháját – golgothai bősz bakó lesz.

Ruháját golgothai bősz bakókéz
Letépi majd… ma még takargatjátok.
Karácsony Messiása – Megváltó lész,
És utolér a messiási átok!

S míg utolér a messiási átok -
Csak zengjétek, csak énekelgessétek
a karácsonyi hymnust… Im, reátok
Mosolyg a gyermek! Áldást! Békességet!

Forrás: Tanulók Lapja 5. évf, 52. szám, 1898. dec. 25.