Dr. Pekry Károly (Pekár 1869-1911): Ének és könyörgés

Zúgnak a harangok
Nagy Magyarországba’,
Beborúlt az ország
Nagy fekete gyászba.

Ránk nehezült a sors
Iszonyú haragja,
Oda országunknak
szerető jó anyja.

Gyászba borúlt orczánk,
Szomorú a lelkünk,
Leesett koronánk,
Királynénk’ vesztettük.

Meghalt a nagyasszony
Idegen országban,
Hol vigaszt keresett
Szíve bánatában.

Hol vigaszt keresett
Szive hét sebére,
Őrült gyilok érte
S elfolyt martyrvére.

Hét sebét úgy hordta,
Oh de e nyolczadik
Megváltotta lelke
Örök fájdalmait.

Meghalt a nagyasszony
Idegen országban,
El is temették már
Idegen országban.

Zúgnak a harangok
Nagy Magyarországba’,
Beborúlt az ország
Nagy fekete gyászba.

Ránk borúlt a bánat,
Mint az őszi esső,
Felsóhajt lelkünkben,
Mint az őszi erdő:

„Vidd el őszi szellő,
Vidd el idegenbe,
Vidd el ah omályos
Halotti terembe.

„Súgd el ottan neki,
Halkan a fülébe:
’Nagy Magyarországnak
Letörött reménye.’

„Súgd meg a bánatot,
Érte omló könnyet,
Szerető sírását
Édes magyar földnek!

„S könyörögj azután,
Könyörgj Hozzája,
Nagy Magyarországnak
Siralmas szavára:

’Oh mennyei asszony,
Megtartónk, Pátrónánk,
tE égi királyné,
Nézz irgalmasan ránk.

’Légy kegyes oltalmunk
Ezután is mindig,
Ha ellenünk a sors
Ármnyhadat indít.

’Könyörögj érettünk
Lelked szerelmével,
Szegény magyarokról
Ne feledkezzél el.

’Ne feledkezzél el
Nagy Magyaországról,
Kinek lelke érted
Nagy sírással gyászol.

’Légy kegyes Megtartónk,
Ha üldöz a végzet,
Könyörögj érettünk,
Mi Szentünk, Erzsébet.

’Légy a magyar népnek,
Légy mennyei Őre,
Megtartó Angyala
Jövendő időkre.’

Forrás: Tanulók Lapja 5. évf. 42. szám, 1898. okt. 16.