(Megj.: Az eredeti helyesírás megtartásával!)
AZ HOL EGI UADÁSZ VIOLÁNAK KEGYETLENSÉGÉRŐL PANASZOKODIK
1.
Egy megh busult Vadász kikelet ideién
Egikoran könnű Nilát magához uéuén,
Egy sebes fzaruas gémnek nyomát keresuén,
sokat, de heában iárt Dráua erdeién.
2.
Végre fáratságát hogy heában látta,
Egy nagy iegenye dűlt fát nem meszi láta,
Az hol fáratságát le ülue mulatá,
Gondoluán, bánattját hogy euel mulatná.
3.
De nem niugodhaték it Cupidó miát,
Melli neki igy monda: keresd megh Indiát,
Kelly fzárniadra, iárd megh az uadon Lybiát,
Mindenűt ot látod ereős kezem íját.
4.
Tules Islandia, Tanais el nem reőyt,
Ha megh nylik Atlas, s maga gyomrában rőyt,
Valamint az a gém beőr alat sebet reőyt,
Vgy tégedet nylam mindenűt ől és foit.
5.
Igy monda Cupidó; és ugyan igaz lén,
Mert mindenkor benne úyult az égeő fzén,
Vagy uolt az esztendő iffiu auagy uén,
Mindenkor ő sziue háboruságban lén.
6.
Az fzép Violának nagy kegyetlenségét,
Magas keő fzikláknak engedetlenségét,
Sokfzor keőnyueiuel irá keménységét,
Az dűlt fáról mostan igy kezdé el versét.
7.
O, te fzép Viola, te két fzemed melly szép,
Annira kegyetlen hozzám mint máruány-kép,
Mast minden vigafzik az kikeleti nép,
Csak az én örömöm te miattad nem ép.
8.
Mast siuó orofzlány le tefzi haragiát,
Mast erdei kan nem köfzörűlli fogát,
Te kegyetlenségednek nem látom módgyát,
Eörökkén rám gyutod fzűuednek haragiát.
9.
Mit hafznál ha fzűuem oltathatlanul ég,
Ha kemény fzűuedben uan oluadhatlan iég,
Mast, im, iómra uagyon fzépen megh derült ég,
Ha fzemem esőiének nem szakadhat uég.
10.
Mit örülök raita, ha hegyrűl le ment hó,
Ha bánat ugy hordoz, mint ereős fzáiu ló,
Ha az én sok kőnyuem áruizhez hasomló,
Ha búm örökke nő, mint iára az komló.
11.
Az én könyuem áruiz és Tenger bánatom,
Immár chak aliglan magamat állatom,
Mert teőb bú engem uér, azt igazán látom,
Hogy sem hab kű fziklát, uagy fzél nagy fát parton.
12.
Az Helka tűzei nekem kegyelmessek,
Nekem Kéfmárk keőuei engedelmessek,
Az Dráua uizei nekem nem sebessek,
Chak az te fzép szemeid nem kegielmessek.
13.
Az Tigris nem örül ugy uéres praedában,
Mint te, ó kegietlen, lölköm fáydalmában,
Gyöniörködöl szűuem fzaggatatásában,
O, te Uadnál uadab, s kegyetlenb magadban.
14.
O, hányfzor kiuánom, Mongybel esnék rám,
Életemmel edgyüth mulnék el bús órám,
Ha olly igen gyűlölsz, ölly meg te, Violám,
Mondhafsam, miattad fogy el uégseő órám.
15.
De te irgalmatlan örülsz én kinomnak,
Örülfz s nem kiuánod, hogy egyfzer meg halliak,
Hanem uéghetetlen nehéz bánatomnak
Böuitted örökken forrását kinomnak.
16.
Ha orofzlány Anyád is let uolna néked,
Scitiai medue ha szoptatot téged,
Mégis nem kellene igy kegyetlenkedned,
Igy kinban örülnöd, s uér fzopouá lenned.
17.
Acél megh lágyulhat tűzzel, mefterséggel,
Hangya nyom kű fziklán efzmerszik üdőuel,
Heában tégedet apolgatni uersel,
Tűzzel, mesterséggel s nem haiulfz üdőuel.
18.
Sohaitásim annit lágytnak teraytad,
Mint giönge fzél Tölyfán, az melly nem haiulhat,
Az mint nagy kű fziklát Tenger hab nem ronthat,
Ugy uerseim tégedet nem lágythatnak.
19.
Méért fzépségedben magadat elbifztad,
Melly, mint egy szép gyöngy uirágh, hamar el rothad,
Mint egy churgó patak, melly uifza nem folihat,
Vgy fut el fzépséged, uáltozik szép orcád.
20.
Futsz mast én előttem, mint galamb öllyu előt,
De ha fzárnias uagys, nem éred az üdőt,
Efztendő is el fut te fzépséged előt,
Azt tudode, szépség hogy néked örököd?
21.
Lefzedi orcádrul az üdő fzép rósát,
Sűrű barázdákkal megh fzántya orchádat,
Ezüsté fordittya szép arany haiadat,
Bánny de heában fogod tet dolgodat.
22.
Akkor fogod mondani, oktalan uoltam,
Rosát uirágiában le nem fzakafztottam,
Mikor megh lehetet, akkor el mulattam,
Mast, mikor nem lehet, kezdeny akartam.
23.
Ah, ne légy kegyetlen, uégy példát mindenről,
Tanuly, és uégy példát keferues fzűuemről,
Megh esmered kinnyát bánatos Uersemről,
Talám fzerelemtől ment lefzesz egiedül?
24.
Mindenben fzerelem nagyon uralkodik,
Az fzéles uilág is mind néki adózik,
Nézd, fzerelem miat madár mint kinlódik,
Nézd szép fülemilét, melly igen aggódik.
25.
Az szerelem miat nem talállya helét,
Giűrűrűl feniőre uáltoztattia helét,
Mindenűt uyittia fzép siralmas uersét,
Mert bánnya társának tűle táuul létét.
26.
Hát eőzvegy gilicze, mert eluefzté társát,
Miként fzáraz ágról teriefzti panaszát,
Vntalan, óránként neveli sirását,
Bánatban nem látny neki lankadását.
27.
Nem fzóllok ezekről, mert gyönge madarak.
Talán nem chudálod, fzerelemtűl agnak,
De ki fzerelmefseb, mint az fene uadak,
Griffek, oroszlányok, s kegyetlen hiennák.
28.
Kegyetlen az erős és uitéz orofzlány,
De nőstennye előt fzeléd, mint egy bárány,
Ama külömb fzőrő, szép mint egy fziuáruány,
Vad Tigris társához, mint egiűgiű bárány.
29.
De mi uagyon fenéb ifzonyú meduénél,
Ezis fzerelemben nem mint kegyetlen él,
Zönghnek az keő fziklák ű bömbölésével,
Társat keres magának sok mesterséggel.
30.
Tugja az fzerelmet az fzaruas mit tészen,
Addigh niugodalmat magának nem uéfzen.
Míg orditásáual sok panazt nem tészen,
Migh kedves társától örömet nem uéfzen.
31.
Mit nem chinál az ló, és mit nem fáradoz,
Nyerit, rúg és kapál, míg nem iut társához,
Lángot fuj száiából, fzüuében halált hoz,
Más louat ha közel lát kedues társához.
32.
Azt tudode, az halak Tengerbe mentek
Szerelemtűl? elhidgyed azok is égnek,
Balénak, Cethalak és görbe Delfinek,
Cupidónak haráchot ezek fizetnek.
33.
Melly szépen énekel Tengeri Sirénes,
Eő fzép gyönge uerse olly igen keserues,
Hogy mégh Pluto előtt is volna az kedues,
Hát minden, uilágon az ki él, fzerelmes.
34.
O, tudgia Pluti is, mit tefzen fzerelem,
Noha irgalmatlan, s ninch nála kegyelem,
Az a rettenetes s keuély feiedelem,
Nem talállya helét, mert foytia fzerelem.
35.
Nézd, Proserpináért miként fzűue fzakad,
Mint Cupidó miat nyaualyásul lankad,
Nézd, melly igen haytia tűzhányó louakat,
Noha érdemetlen éli Proferpinát.
