Midőn az Úr ez országot teremté,
Gránithegyekből vont köré határt,
Határt, amit el nem mozdíthat senki,
Falat, minek az emberkéz nem árt.
Egy ezredévig éltünk itt e földön,
Az istenkéztől vont határ alatt,
Míg jött a béke és a győztesek
Nagy bölcsen új határt alkottanak.
Piros irónnal, húzták Trianonban,
Az Isten nézi s mosolyogva vár,
Előbb-utóbb majd megmutatja nékik,
Hogy az ö v é az igazi határ!
Forrás: Napkelet 6. évf. 3. sz. (1928. február 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése