Szivem hiába égetem,
Csak csonka dal lesz életem.
A tépett húron fölsikolt
S az űrbe vész egy tört akord.
- De percre majd a Mester ujja
Az élet-dalt, ha veri újra,
A zengő hárfán elakad:
A nóta, mintha vigabb volna,
Hogy az a húrja leszakadt,
Hogy az a húrja leszakadt!
Forrás: Napkelet 6. évf. 3. sz. (1928. február 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése