(A Sárkány-dalokból)
Nagy szürke kő, sötét fenyű erdőben
Rajta ékköves korona,
Csilló aranyát elmohályosítá
Lezajlott századok szálló pora.
Út nem vezet sehol a rengetegbe,
Elveszve, ki itt tévelyeg,
Lépését gyökérhálózat befonja,
Köntösét tüskeinda tépi meg.
A korona itt pihen ősidőktől,
Eredetét ki tudja már?
Felette száraz ág. – Kiváncsi szemmel
Néz róla le egy nagy hollómadár.
A sziklakő előtt hűséges őrként,
A kékvirágos pázsiton,
Rémes sárkány, színpompás pikkelyekkel,
Világos lesz szemétől a vadon.
Igy várnak ők már évszázadok óta. - - -
A holló szól: „zajt észlelek!”
Jönnek idegen, kóbor fellegek.
Forrás: Napkelet 6. évf.
1. sz. (1928. január 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése