Vigyázz, mert egyszer mégis meg kell állnod,
S akkor ne mondhatod: nem akarom.
A sorompót majd lecsapja előtted
Egy rajtad kívül álló hatalom.
És az ajtó, mit magad után könnyen
Bevágtál egykor, kinyílik magától,
És integetni kezd feléd a mult,
A messzi-távol.
És nőni fog és közeledni fog
Lepergett életed,
S a perceket, miket már elfeledtél,
Felismered.
Nagyon magad leszesz akkor magaddal
S nem fog rajtad segítni senki más.
Azért vigyázz,
Hogy milyen lesz ez a találkozás.
Hogy ne legyen majd az emlékezet
Égő torony egy romváros felett.
Forrás: Napkelet 6. évf. 5. sz. (1928. március 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése