Nekem vadkacsát hoznak néha a vadászok.
Pedig húsz kacsa hápog az udvaromon.
- Adott-e valaha valaki vadkacsát a szegénynek?
Pedig de jó volna asztalon látni a vándor őszi vágyakat!
Nekem bort, pezsgőt adnak, ha valahol vendég vagyok.
Pedig pezsgő nélkül is virágosít a szeretet mámora.
- Adott-e valaki pezsgőt, szeretetet a szegénynek?
Pedig de jó volna fekete álmaikat szeretettel
kivirágoztatni!
Nekem nyolcfogásos vacsorával kedveskednek néha.
Pedig én jóllakott ember vagyok. Tudok imádkozni.
- Adott-e valaki nyolcfogásos vacsorát a szegénynek?
Pedig korgó gyomrok ritmusából nőnek a vérvörös énekek!
Engem sokan megnéznek, míg végigvándorlok a világon.
Pedig engem már megsebez a kacér, vagy kiváncsi tekintet.
- Megnézte-e valaki a vándorlegény kalapján a tulipánt?
Pedig de jól esne neki, ha egy lány szeme megakadna rajta!
Ha meghalok, harmincpapos temetést adnak nekem.
Pedig nekem akkor már igazán nem kell komédia.
- Adtak-e valaha harmincpapos temetést a szegénynek?
Pedig egyetlen romantikájuk, hogy szépen meghaljanak!
Én csak példa vagyok. Mindék így tettek az emberek.
Mindég így fognak tenni, legyen Lenin, vagy cár az uruk.
Jóknak akarnak látszani, telt kaptárba mézet csurgatnak,
virágos fákra virágot aggatnak, Dunába vizet öntenek.
Forrás: Napkelet 6. évf. 5. sz. (1928. március 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése